Engedjétek,meg nekem,hogy tegeződjek,hisz úgy érzem,hogy ezalatt a -,pár hónap alatt, mióta itt vagyok,annyi ismerkedős,beszélgetéseken vagyok túl,hogy nem érzek senkit idegennek.Ha valakit mégis bántana a baráti,hangnem,kérném őt ,ne-olvassa tovább írásom. Nem most kezdtem érzelmi pálya-futásom.Amiért,ide kerültem,ugyan az az ok,mint a többi hasonló ,sors-társaimnak. Szerelmet,törődést,és kalandot,szerettem volna,beszélgetéseket,.....és,ha minden,jól alakul,egy édes-viszonyt. Március,volt,már akkor,leveleztem,-telefonon,mindennap,beszéltem valakivel.A hangja,már elsőre,olyan volt.......,hogy,mikor meghallottam .... a kis pillangók a gyomromban,vadul röpködni,kezdtek. Mégis,hiába,találkoztunk,mert,igen,megtette,hogy 150 km-t,vezessen,le egyetlen egy óráért.Ölelő,karjaiban megszűnt a világ,és csókjai,miatt percek estek ki az időből. De mind -ketten tudtuk ez nem fenntartható...és egyre ritkultak ,az írások,a beszélgetések...és az újabb találkozás,lehetősége már elérhetetlennek tűnt...... Azt,hiszem másodjára írt,rám az a férfi,akiről igazából beszélni akartam,és aki a legnagyobb,érzelmi hatással,volt,rám eddigi,szánalmas életemben.Vontatottan,indult a dolog ,nem értettem,miért ír ,oly soká.és keveset a leveleimre.Utolsó,próbálkozásom,mondhatnám,kihívásomként,...megírtam a t.számomat neki.Hétfői nap volt .Szorgalmasan sepregettem a konyhában, mikor megcsörrent a telefon.Ő volt,elmondta,hogy Külföldön,autóbusz-sofőrként dolgozik.Évek,óta,magányos és hontalan.Beakarja a kinti életet,fejezni,és vissza jön Magyarországra.,új életet kezdeni. Attól kezdve,nem volt,már megállás,naponta,óránként hívott,és félórákat beszélgettünk,.Dicsérte a hangom,azt,mondta,cseng .... és nagyon szereti hallani,így utólag vissza,gondolva inkább a kis hableánynak,adtam volna,elcserélte,volna,lábakért. Hetekig,beszélgetünk,és én képet is küldtem ,neki,az arcomról.De őt én nem láttam.........Mindent tudott rólam,volt sok érzelmi hullámzás,játszadozások,és sok sok,szex.,persze telefonon. ,keresztül. Már a közös életünket tervezte,,és a kettőnk,gyermekének a nevén vitatkoztunk,éjjelenként.Képes lettem volna,érte feladni mindent......pedig,nagyon,nagy dolog lett,volna,mégis erősnek éreztem magam,és persze,mondanom sem kell szerelmesnek.Nagy nehezen,bírt,csak ideiglenesen,haza-jönni...addig,volt,sok sírás,és szenvedés az én részemről.,mert napokig nem tudtam,róla semmit,azt hittem szakított,velem.Még egy csütörtöki délelőtt,ép a boltból kijőve,felhívott.A falu,közepén,könnyes szemmel beszéltem vele,Azt,mondta,ha azt akarom,most azonnal,kocsiba ül és jön hozzám.Akartam!Hiába lakom a világ-végén.,mégis gyorsan ide,talált,és megállt az autóval az utcánk végén.Vittem neki a friss főzött,kávét,még pár percig bent ült,és láttam a vissza-pillantó tükröt igazgatja......................majd kiszállt. Már,nem ,volt kedves,és szinte rám se nézett. pár,száz méterre,mentünk,és nem bírt a fene-nagy őszinteségével.Azt,mondta,nagy csalódás vagyok neki,és csak a hangomba,volt szerelmes!Bárcsak,akkor ,halhatna,meg az ember,amikor szeretné.......mert én akkor ezt szerettem,volna a legjobban,ha,nem lettek,volna a gyerekeim,és a beteg anyám,nem 30 db altatót,vettem volna-be hanem 60-t,azt követően,hogy összetörve,haza-kerültem.....Mentő vitt be a kórházba........Még néhányszor a lelki ismerete,miatt felhívott,de hiába,volt számomra a hangja a :levegő,mégis tele-volt apró üvegszilánkokkal. A fájdalom,már lassan elcsitul....és nincs bennem,semmi,indulat,egyetlen férfi,iránt sem,csodálom,és szeretem őket,csak óvatosabb lettem. Violett.........most ,Üvegszív