belém fészkelte magát már az éj fekete szálakat álmodik körém szemembe bújt el a nappali fény még máglyákat gyújtanék szerelmedért máglyákat érzésből... máglyákat szavakból... máglyákat féltésből... máglyákat magamból... szárnyait bontva éled a sötét halkan suttog valami édes mesét szomorút-csendeset mégis szépet sóvár-vöröset és égi-kéket kéket mint az alkony... kéket mint az ég... kéket mint az álom... kéket mint a mély... vad és szelíd egymáshoz simulnak tomboló vágyak szeretni tanulnak égi érzések békét dúdolnak ősi ösztönök csatába hívnak ösztönök tombolók... ösztönök féktelenek... ösztönök lobogók... ösztönök elégetnek... gyengéd adakozás minden csók tőlem elveszem amit rejtegetsz előlem minden simogatás egy rész belőlem sóvár vágyad nem enged mellőlem vágyad kegyetlen... vágyad megkötöz... vágyad esztelen... vágyad ösztönöz... mintha palackba akarnánk zárni pusztító viharokat elrakni egykedvű napokra égi szivárványokat úgy öleljük egymásban a boldog csendeket elcseréljük egymással a tomboló és a szelíd perceket..