Drága Hölgyek, Asszonyok! Nem is olyan régen – nem titkolt csalódottságom által vezérelve – egy kicsit pesszimista, kicsit provokatív, kicsit (állítólag) humoros írással jelentkeztem a Szegény Johnnyval kapcsolatban, aki ugye a Tankcsapda régi slágere alapján a mocsokban…fogalmazzunk így: leledzik. Akkor abban reménykedtem, ha kiadom magamból, ami bennem van, talán olyan energiák szabadulnak fel, melyek felém sodorják a csalafintaságokra vágyó fehérnépek seregét, és lőn: jöttek is (virtuálisan) Egertől Szekszárdig, Hencidától Boncidáig, Pornóapátitól Los Angelesig (na jó, ez utóbbi már nem igaz…:), jó fejnek találtak, még a fotóimon is túltették magukat, már a „közös jövőt” tervezgettük, és….egyszer csak eltűntek…Lost….Verschwunden….und ich hatte Wunden….kivétel nélkül…Akadt egy-két bátor hölgyemény, aki el is köszönt, intelligens tett volt, a többiek elvesztek a bűnös kapcsolatokra vágyó platform tejfehér ködjében… Nem húzom az időt: köszönöm Mindenkinek, aki rám írt, rám nézett, még annak is, aki rám se hederített, de holnap lejár az időm, illetve az előfizum. Tanulságos egy hónap volt, sok mindenre rámutatott, a legfőbb tanulság az, hogy a görcstől talán így megszabadulhatok: elő a haverokkal, bulizunk egyet-kettőt-hármat, jó koncertek lesznek, elő az asszonnyal, a régi húsleves is lehet finom, a minőségi Chardonnay-s libaleves meg úgy tűnik, nem az én asztalomra kerül. Van ilyen! Pusszantás to You All!:) Johnny (elmerülve…)