Sóhaj a csendben 1. rész – Az első lépés Petra napjai egysíkúan teltek. Munka, gyerek, házimunka – és az este üres csendje. Egy ideje már nézegette a társkeresőket, de csak unalmas beszélgetések, vagy túl direkt ajánlatok találták meg. Aztán jött egy üzenet. Egyszerű, udvarias. Egy János nevű férfitól. Masszőrként mutatkozott be, nem nyomult, inkább figyelmet és tiszteletet sugárzott. Petra először csak válaszolt udvariasan, de a beszélgetések hétről hétre mélyültek. Jánosról kiderült, hogy érett, tapasztalt férfi, aki tudja, mire vágyik egy nő – nemcsak testileg, hanem lelkileg is. Egy idő után jött a meghívás: „Ha egyszer elfáradsz igazán, gyere el hozzám egy masszázsra. Csak relaxáció, semmi több – hacsak te nem szeretnél mást.” Petra sokáig hezitált. De végül egy esős, fáradt péntek délutánon úgy döntött, elmegy. János háza csendes utcában állt. Belépve meleg illat, halk zene és gyertyafény fogadta. A férfi mosolyogva üdvözölte, szelíd kézfogása nyugtató volt. – Semmi kötelező. Csak engedd el magad – mondta, miközben egy puha masszázságyhoz vezette. Petra levetkőzött fehérneműre, majd hasra feküdt. János meleg olajat csorgatott a hátára, és lassan, nyugodtan kezdte a masszázst. A nő szeme lehunyódott, teste oldódni kezdett a férfi erős, mégis finom érintése alatt… ________________________________________ 2. rész – A bizalom melege János ujjai lassan siklottak Petra hátán, mintha minden érintéssel beszélgetni próbálnának vele. A férfi nem sietett. Minden mozdulata tudatos volt, figyelte a nő rezdüléseit. Petra eleinte feszült maradt, de ahogy telt az idő, egyre mélyebb lélegzeteket vett, és egyre jobban átadta magát a pillanatnak. Az olaj melege szinte összeforrt a bőrével. A zene halk és lebegő volt, János kezei pedig olyanok, mint egy biztonságos áramlat, ami magával sodor. A hát után a vállak, majd a karok következtek. Petra teste lassan-lassan teljesen ellazult, mintha minden napja fáradtsága kioldódna belőle. – Szeretnéd, hogy folytassam a lábaidnál? – kérdezte János halkan. – Igen – jött a halk válasz, egy mély sóhajjal kísérve. A férfi lassan lejjebb haladt. A combjaihoz érve finomabban érintette, már-már csak simította a bőrét, de az érintések mögött ott volt valami más is: tisztelet, figyelem… és egyre növekvő kíváncsiság. Petra egyre érzékenyebbé vált, nemcsak testileg, hanem lelkileg is. Nem érzett tolakodást, csak meghívást – egy utazásra, amit ő irányíthat. Amikor János kérdezte, hogy szeretné-e, ha bekapcsolódna a masszázsba az intim zóna is, Petra hallgatott egy pillanatig. Érezte a vérét lüktetni, az idegeit remegni. – Igen… – suttogta végül. János nem szólt, csak új olajat vett elő. Illata édesebb volt, mint az előző. Kezei most még lassabban mozdultak… és a yóni-masszázs első, finom pillanatai elkezdődtek. ________________________________________ 3. rész – A kapuk megnyílása Petra teste a masszázsasztalon lassan vibráló érzések hullámaiban ringott. János mozdulatai továbbra is lassúak, tiszteletteliek voltak – semmi erőszakos, semmi sietség. Ujjai körkörös mozdulatokkal simították a nő belső combját, majd a szeméremdomb vonalát, de nem lépett tovább. Várt. Engedélyre. Rezdülésre. Petra lélegzete egyre mélyült, szinte meglepte, milyen gyorsan és erősen reagált teste ezekre a puha érintésekre. Mióta nem volt férfi, aki nem akart tőle azonnal mindent? Aki megkérdezte, nem követelte? János végül finoman érintette meg a külső ajkakat, alig észrevehető mozdulattal. A nő teste megborzongott, nem a hidegtől – hanem attól a gyengéd figyelemtől, amit ez az érintés hordozott. – Minden rendben? – kérdezte János halkan. – Igen… nagyon is – lehelte Petra, szemei csukva, arca pírban. A férfi tovább haladt, de nem sietett. Mintha egy titkos térképen haladt volna, óvatosan, minden pontot felfedezve. A yóni-masszázs nemcsak testi, hanem lelki utazás volt. Petra érzékei kitágultak, lényének mélyebb rétegei nyíltak meg. Olyan helyeken érintették meg, ahol eddig talán sosem – nem fizikailag, hanem belül, legbelül. Ahogy János ujjai lassan, ritmikusan simítottak a belső ajkak mentén, Petra szinte lebegni kezdett. Az idő megállt. Már nem volt múlt, nem volt jövő – csak a pillanat. És abban a pillanatban valami megváltozott benne. Már nem szégyellt semmit. Sem a testét, sem a vágyát. ________________________________________ 4. rész – Megadás Petra teste már nem csak feküdt az asztalon – szinte egy másik síkon lebegett. Minden érintés hullámokat indított el benne. János figyelme lankadatlan volt, mintha minden rezdülését előre érezte volna. Nem csak a testét masszírozta – a lelkéhez szólt minden mozdulat. A nő szíve gyorsabban vert, ahogy János ujja lassan, de biztosan beljebb haladt, felfedezve azt a benső világot, amit kevesen érhettek el – és még kevesebben méltón. Az érintés puha volt, tiszteletteljes, mégis mély. Petra megremegett, de ez már nem a feszültség jele volt – ez a megadásé volt. Nem kényszerítette semmi. Nem kellett megfelelnie. Itt most nő lehetett – vággyal, sóhajjal, forrósággal. A testében megbújó feszültségek egyenként olvadtak fel, ahogy János hol kívül, hol belül cirógatta, lassan, ritmusosan. Az érzések egyre erősebbek, mélyebbek lettek. Egy ismerős, mégis rég elfeledett bizsergés indult el benne. János közben halk szavakat súgott a füléhez hajolva: – Engedd meg magadnak… nem kell visszafognod semmit. Petra egy halkan felcsukló sóhajjal válaszolt, teste ívbe feszült, és ajkai nesztelenül formálták: „Kérlek, ne hagyd abba…” A csúcspont nem rohant rá, inkább emelkedett – lassan, fenségesen, mint egy tavaszi dagály. És amikor elérkezett, Petra teste megremegett, szíve kalimpált, és könnycsepp buggyant ki a szeméből – nem a fájdalomtól, hanem a felszabadulástól. ________________________________________ 5. rész – Csend és fény Petra lassan tért vissza önmagához. Szeme csukva maradt, de érzékei éberek voltak. Teste még mindig remegett, de már nem a vágytól – hanem a megkönnyebbüléstől. Mintha egy mély, sötét kútból hozták volna fel, ahol évek óta csendesen várakozott. Most újra lélegzett. János nem szólt. Csendben egy puha takarót borított rá, majd leült mellé. Ujjai gyengéden simították meg a nő haját, mint aki tudja, hogy a csoda megtörtént, és most csak annyit kell tennie: jelen maradni. Ez a csend nem volt üres – ez a csend a beteljesülés csendje volt. – Nem tudom, mi történt velem – suttogta Petra végül. – Megnyíltál. Engedted, hogy szeressenek… érintésen keresztül – felelte János halkan. A nő szemei könnyesek voltak, de mosolygott. Soha nem hitte volna, hogy egyetlen érintéssorozat ennyire mélyre hatolhat. Nem volt szükség harsány szavakra, sem nagy gesztusokra. Itt nem valaki „megkapta” a másikat – hanem megérintette. Egészen mélyen. Még sokáig feküdt csendben, János keze a karján pihent. Nem volt sürgetés, nem volt elvárás. Csak melegség és biztonság. – Szeretném újra… egyszer… ha lehet – mondta Petra, mintha félve mondaná ki a vágyát. János elmosolyodott, és csak ennyit felelt: – Bármikor. Ha újra készen állsz, én itt leszek.