Állsz a félhomályban, kicsit zavartan. Jobb lenne visszamenni, gyorsan ki a lakásból az utcára, de most már nem tudsz visszatáncolni… pedig igazán semmi okod, mert a szoba berendezése nagyon kellemes: körben gyertyák, meleg fényű összevisszaságuk inkább meghittséget kelt. A hatalmas ágyon egy boríték, rajta a neved. Ennek megörülsz! Ki akarod bontani, de előbb körbenézel, körbejárod a szobát, mint aki keres valamit. Igazából meglepetéseket keresel, kíváncsiságod legyőzi az első alkalom zavarát is. Kezded megszokni, hogy annyi figyelem árad feléd, amennyit az utóbbi időben nem nagyon kaptál meg… Leülsz az ágyra, az ágynemű selymessége kellemes bizsergést vált ki belőled. Kibontod a borítékot, és rövid útmutatót találsz benne, hogy hol és mit találsz; egy dobozt veszel ki az ágy melletti szekrényből, és kibontod. Gyönyörű babydoll van benne és egy pár nagyon szép combfix! Imádod a szép fehérneműket! Miközben a dobozban található újabb kis levelet olvasod, melyben a már megszokott ötletes sorok éppen arról áradoznak, hogy mennyire jól állnak majd rajtad ez a kis meglepetések, amit persze nem hiszel el, mert egyrészt még nem láthatta, másrészt, túlzó minden bókja, mégis jóleső melegséggel tölt el, hogy figyel rád. Észre se vetted eddig, hogy ezúttal nem csak képletesen, hanem teljes valójában! Ott áll és téged néz. Nem tudod, hogy juthatott be, anélkül, hogy észrevetted volna, de zavartan felpattansz, mire mély, búgó hangján elnézést kér, ha megijesztett: kezében pezsgő és két pohár. A szemébe nézel… erős, átható a tekintete, el is kapod a szemed! Egyszerre éget és simogat, zavarba hoz és felkorbácsol! Hogy oldja a helyzet kezdeti zavarát, a pezsgőről magyaráz és kibontja; leültök és te egyre kíváncsibb vagy a folytatásra. Az elfogyasztott ital egészen feloldja és feledteti a kezdeti döccenőket, most veszed csak észre, mennyire a hatása alá lehet kerülni: miközben beszél, egyszerre érzed benne a rosszul domesztikált vadállat félelmetességét és egy kisfiú csókolni való elragadóságát!