( avagy Második ütemben... ;) ) Sohasem feledem (igazán volt vagy mégsem Az az este?) : az alkony tüzén Fellobogtak a lángok a sápatag égen, S lenn kigyulladt az utcai fény. A teremben az ablak elébe leültem, Hegedűk szerelemdala szállt. És egy éjszínű rózsát a serlegbe tűztem, Rálocsolva ayim aranyát. Odaküldtem neked zavarodva-eszetlen, De megláttam a Gőgödet is. Lovagodhoz fordulva kimérve-kegyetlen, Csak ezt mondtad: „Szerelmes ez is....” S belevágtak - akár felelet - a zenészek, Eszelősen a húr rezegett... Lebecsülte szerelmemet ifjúi lényed, De picit remegett a kezed... El is tűntél, akár rebbenve madárhad, S mint az álom, olyan sebesen... S lecsukódik a pilla, a parfümöd árad, Már elsuhogott a selyem. De te visszatekintve a tükrökből énrám, Kiabáltad: „Akarsz? Ne latold!...” S a terem közepén táncolt a cigánylány, S visító Szerelemdala szólt....