A szeme. Igen a szeme volt az ami elkapott. Pajkosság csillogott benne. Tudtam, éreztem. Sikerülnie kell. Hiszen azért vagyunk itt mindketten. Írtam neki. De mit lehet itt írni pár sorban? Lehet, hogy el sem olvassa, lehet, hogy csak rá néz éppen. Nincs sok esély, hogy túljussak az első szűrőn. Elküldtem. Vártam. Megnéztem, hogy olvasta-e már? Még nem, pedig online. Vártam. Nézelődtem. Vártam. Nem baj, majd holnap. Holnapután? Soha talán? Azóta sem olvasta el. Már nem is fogja. Pedig én tudom, hogy sikerült volna. Ő már sosem tudja meg....