Azt gondoltam, hogy arról a tálcáról könnyű a választás, ami telve van. Ott biztosan találok egy olyan sütit, ami az én ízlésemnek való. Kellően nagy vagy kicsi, pont jó az íze, talán nem is olyan cukros, de mégis kellemesen édes. Mint ez az oldal, ahol sok a férfi, sok a nő és a nagy számok törvénye alapján tenger nagy az esély egy fantasztikus kapcsolat kialakítására. Elvileg. Jelentem, a helyzet nem ilyen egyszerű. Elcseszett választásnál ugyanis a bőség zavarának esetében nincs az a mentség, mint gyermekkoromban a helyi ruhás bolt választékából hazavitt egyen tornacipő és köpeny kapcsán...hogy , Istenem, volt kettő és abból kellett rábökni valamelyikre. Játékok sem voltak olyan bőségesen, mint manapság. De már régen is volt puzzle. Mindig varázsos dolognak tartottam egy egész összerakását a sok kis részből. Olyan tevékenység ez, amit amúgy is végzünk napi szinten. Az egész élet maga a nagy kép. Az a cirka 60-80 év, ami jut itt, ezen a földön, ebben a terhek nyűtte testben, ezzel a dicsőségekkel és megalkuvásokkal fazonírozott lélekkel. Nem rossz ez:-) Mindig eszembe jut egy idős és bölcs ember mondása. "Az élet azért van, hogy éljük." Hát, igen. Igyekeznünk is kell, mert a kezünkből nagyon hamar kiveszik az irányítást a körülményeknek nevezett paraziták. A munkahely, a főnök, a férj, feleség, a szülők, az anyós, após, a gyermekek szükségletei, a barátok lelki nyomorultságai és nem utolsó sorban a nagy, közös társadalmi elvárások, valamint az egyéni, állampolgári kötelező kötelességtudat. Ezek apró, kis lehúzó momentumokká tudnak válni, pici spirális, gravitáló, mágneses erővel bíró súlyocskák, amik ha a nadrágszárunkba akadnak, hamar csupasszá válhatunk. Persze esetenként egyes emberek életében ezek fúzióra lépnek és örvénnyé duzzadva rántanak a mélybe, de olyan hirtelen, hogy azt sem érti az illető, hol is van és miként kerülhetett oda? A fej felett összecsapó hullámok nagyon rémisztőek tudnak lenni, pláne annak az embernek, aki előtte mindig is a szárazföldön járt, ott is két lábon és szilárdan állt. De kanyarodjunk csak vissza a puzzle-hoz. Van egy elképzelésed, hogy mi lenne jó. Milyen szerelmi, szexuális és lelki életet szeretnél. Hiszen még a legnagyobb, legmorgósabb és legmegközelíthetetlenebb egészséges férfinak is vágya egy gyengéd, női kéz adta simítás, érintés, egy tőle és érte nedves asszony ölének illata, íze, tapintása. Egy testileg, lelkileg ép, nem deformált, érett hím számára valóban öröm egy általa boldoggá és kielégítetté tett nőstény gyönyör utáni első mosolya, hálás szava. Legalábbis ezt írják, mondják. Higgyük hát el nekik! Ha a nagy kép most a testi-lelki boldogság, akkor lássuk, miből is rakható össze. Kell a biztonság, amit talán az ad, hogy tudod, szeretnek, kibírnak, veled élnek napi szinten, hallgatják a horkolásod, elnézik az esetenkénti inaktivitásod bizonyos dolgokban, kibírják a hisztizésed, eltűrik az arroganciádat, az indulataidat, hálásak az általad nyújtott javakért, vagyis elfogadnak nagyjából úgy, ahogy vagy. De mit kapsz ezért pl. te, a férfi? Mire vágysz? Hmmm...:-) Csodálatra, köszönetre, egyfajta magasabb polcra helyezésre, a nélkülözhetetlenséged, pótolhatatlanságod hangoztatására, a teljesítményed megbecsülésére és nem utolsó sorban az irányításod helybenhagyására. Mi kéne még? Izgalom, szenvedély, erotika, játék. A nő legyen vonzó, szexi, rámenős, őszinte, humoros, intelligens, önálló, ugyanakkor hajtson fejet, ha kell és ne csak akkor, amikor térdelő pózba helyezkedik a férfi előtt örömokozás céljából. Hol is vannak ezek a nők? :-) Valahol a Marson, a Holdon vagy egy másik világegyetemben másik Nap körüli pályán keringve az alattuk elterülő planétán és az fölött lebegve Utópia helytartóság közepén. A realitás tehát ismét ez a régi, méltán el nem feledett és az utóbbi években sokfélére megalkotott kirakós játék...a puzzle. Az otthon az otthon. A feleség, a férj, az élettárs a biztonság, a fészek, amelyben a közös turbékolás 10-15 év után már jócskán tartalmaz fals hangokat. Ahol a máz már pattogzik és ugyan vettünk festéket a boltban többször is, de valahogy nem tudjuk ugyanazt a színt és árnyalatot kikeverni újra. De a szemünk megszokja a repedéseket, a gyomrunk megszokja az otthoni ízeket és az orrunk is a "hazai " illatát. Érződik az ingen, a bútor szövetén, a falakon. De kell valami bódulat ,valami illúzió, ami ezt az egészet kibírhatóvá teszi. Ami elsimítja bennünk a hiányérzet okozta hullámokat. Valami. Valaki. Vagy valakik. Nincs meg egy emberben, egy nőben vagy férfiban minden, ami kell? Ritkán. Kell, hogy értelmes és intelligens legyen. De mi van, ha jó fej, viszont nem vonzó? Akkor kell egy másik, akitől bizony van gerjedés. Csak, Istenkém, meg ne szólaljon!:-) Olyan is jó lenne néha, akivel el lehet menni ide-oda. Egy színház, egy mozi, egy koncert. Lehetőleg azt élvezze ezen a téren, amit te, mert milyen szörnyű egy téged érdeklő és felvillanyozó tevékenység közben az ezt unó nő vagy férfi látványa?! A fő alapszabály pedig, hogy mindenki marad a saját térfelén! Nincs szerelem, nincs válás, nincs összeköltözés. Persze legyenek érzelmek, mert az fontos, hisz anélkül elvileg üres az ölelés. De mindenki érezze meg, hogy hol van a határvonal. Ne is akarja átlépni! Ha meg akarja, akkor is legyen annyit önuralma, hogy nem teszi meg. Ha pedig az egyik megunta a másikat, akkor a másik mosolyogva, lágy fejingatások és kedves szavak kíséretében nyugtázza, hogy ez bizony eddig tartott, nincs tovább mókázás, kacagás, szex és egyáltalán."...már ne is hívj, drágám!" Ezen tulajdonságok nincsenek meg egy valakiben, illetve nehezen található ilyen. Mondják, hogy zsák a foltját...A baj csak az, hogy sok a zsák, szinte mind ugyanott lyukas és túl nagy az igény egy bizonyos foltra, amelyből nem készült elegendő. Aztán idővel, pár együttlét vagy hónap után felfedezi a zsák, hogy az a bizonyos folt valahogy kisebb, mint kéne, vagy éppen túl nagy és még a színe sem tetszetős. Mi a megoldás? Nem tudom. De talán merni kell nem az összes vágyunkat, álmunkat egyetlen nagy képre rávetíteni és megalkudni ebben is, abban is. Hanem bátran megkeresni az egyes óhajokat külön-külön kielégíteni tudó darabokat. A párhuzamos elhelyezkedés és haladás tán nem csak a sínpárok esetében visz egyenletesen és biztonságosan a cél felé. Addig is, míg megérkezünk ...jó rakosgatást mindenkinek:-)