Sarkak ütemes koppanása... A léptek egyre szaporábbak; októberi eső veri a macskaköveket. A cipő megcsúszik; halk szentségelés. A láb igazodik a nehéz terephez, nem tűsarkúnak való világ ez. A lány sóhaja felveszi a léptek ütemét. Valaki szorosan a nyomában... Haj suhanása vágja ketté a levegőt, a fej hátrafordul. Kislanyos sikoly gurul ki az ajkak közül, csintalan nevetés töri meg az utca csendjét. Az utcán sétálók közül egy idős ferfi megáll, hogy leplőzetlenül bámulhassa az előtte zajló jelenetet. A pillanat lelassul... Még néhány lépés... A lány csuklója bilincsben, egy kéz fogja körül. Utolérték, elkapták. Még tiltakozik, hisz ez is játék része, ahogy a játék a szexualitásuké. A nő most szorosan a férfihoz tapad, mélyen a szemébe néz. Felkínálja magát, és a legkevésbé sem érdekli a mellettük kíváncsian figyelő idegen. Pimaszul, kendőzetlenül tiszta pillanat. Lágy csók a lany nyakán, majd nevetve tovább illannak az eső párájában. Nem marad utánuk mas, csak a sarkak elnémuló koppanása...