11 perc, ..a könyv jutott eszedbe a lányról akit egy csodálatos író formál meg, hoz életre a lapokat olvasva, menthetetlenül megmozgatva minden kicsi ideg szállat… Az idő ,na igen az idő ami mindenben szerepel.. határozza életünket be kell tartani, alkalmazkodni kell hozzá.. sietni miatta valahova,majd sietni el onnan máshová amit nevezzünk otthonnak munkának ..bárminek, de onnan el.. ki lépni, szedve össze a gondolatokat, igazgatva meg még a ruhát ahogy szaladunk le a lépcsőn hogy mielőtt kiérünk az utcára rendezettek legyünk. A külsőnk,mert a belső hadakozik vív marcangol, megtorpansz még orrodban érzed az illatát visszanézel és rohannál vissza fel a lépcsőn be a lakásba ,látni az arcán a döbbenetet miközben ő is szedi össze magát hogy tegye tovább a dolgát ..szó nélkül halkan omlani karjaiba ölelni meg finoman beszívni újra illatát lélegzetével emelkedni mellkasán nem szólni továbbra sem, csak érezni mert már nincs idő..de magához von szeretőn a szerető. Volt 35 perc amit galád mód tékozoltál nem is tudva pontosan mit szeretnél tenni beszélgetni vagy kibújni a ruhából..elment máris 5 perc és maradt 30 perc csupán…Zéró megabiztosság, a láb megremeg, hangja eléri füled tekintete órájára pillant, komoly arccal néz rád és mondja 25 perc …nem akarod tudni, mennyi idő van nem áll meg úgysem, és menni kell mert várnak. Megérinted erős karját, finoman kulcsolod ujjaiddal ujjait ,csókod alig érezhető szinte éteri ..már csak 20 perc hasít tudatodba ,de lehet kevesebb.. Miközben csókja követelővé válik, szinte csak ő tart meg hátadon érzed a hideg falat, forróság önt el, magával ragad rángatod el maradék ruháját miközben von magához hámozva le ruhád hogy érezzen.. magáévá tegyen ebben a kevés kis időben…Puha ágyba tol,föléd magasodik bőre forró keményen feszül beléd tenyereddel hátát simítod húzod végig körmeid finoman gerince mellett, elveszve ölelésében megszűnik a tér, sóhajok elfúlva szakadnak fel, a levegő izzik,magára von beletemetkezik kebleidbe,elsimítja hajad erősen húz magához ringasz ölében illatod járja át érzékszerveit ahogy nyakadba zihál..Tisztul a kép helyére lép a valóság, de nem engeded ölelésébe veszel el még egy pillanatra csupán majd kiszállsz az ágyból, nesztelenül összeszeded a szétszórt ruháid,és hamar rendbe teszed magad a fürdőben.. Nagyon nagy a csönd szokatlan módon szinte hangosan mar beléd…beszél a kérdő tekintete ,nem számon kér csak látja sietséged szívesen marasztalna még, tudja hogy fejedben már szeded össze a gondolatokat merre és hol jártál?- kérdésekre ahogy otthonod ajtaján belépsz..de nem tudja hogy miközben minden lelkiismeret nélkül hazudsz a szemébe annak ki otthon vár, szemeid előtt őt látod érzed minden mozdulatát, és intézed el mint kegyes hazugság… http://youtu.be/zGhBvhR7pjw - teljesen átélhető...