Szeretett a naplementében sétálni, kiélvezni minden pillanatát a búcsúzó esti napsugarak cirógatásának. Ma különösen vágyott a vízpartra, maga sem értette, mi vonzza ennyire, de késztetést érzett, hogy mielőbb engedjen a csábításnak. Gyors zuhanyt vett hát, hogy a nap érzését az este lüktetése válthassa. Világoskék nyári lenge ruháját kapta magára. A partra érve rövid sétát tett, majd egy eldugott részen, leült a fűbe, már rég nem érezte ilyen szabadnak magát. Figyelte a vízen táncoló napsugarakat, a fodrozódó víztömeg egyre inkább felkorbácsolta a rég elnyomott érzéseket. Becsukta a szemét, hagyta, hogy a búcsúzó napsugarak körbe öleljék testét. Feltámadt a szél, ruhája alá fújt, felmordult a vízóriás, titkos cinkosa lett a vágyott esti látogatónak. A nő ismerős érintést érzett a vállán. A bizsergés egyszerre bénította minden tagját, és perzselte fel a rég elfojtott vágyat. A férfi a kezét lassan a vállpánt alá csúsztatta, egészen a mell domborulatáig, pillanatra megtorpant, majd megmarkolta a nő melleit, és belecsókolt a nyakába. A nő kirántotta magát az ölelésből, megfordult, és karjaival átfonta a férfi nyakát. Újabb szellő suhant végig a tó felett, a nő meztelen testét a fűszálak gyengéden csiklandozták. A férfi a nő felé hajolt, férfiasságával hódításra készen állt. Felhúzta a még fedett részekről a kék ruhát, ujjaival majd nyelvével bebarangolta a fedetlen nőiséget. A nő utat engedett a vágyaknak, a férfi egy határozott mozdulattal a nő mélyére hatolt, egyre intenzívebb ostrommal hódítva meg őt. Az egymásnak feszülő testek ütemes mozgásával a vörös égbolton alábukott a napkorong a kiteljesedés pillanatában. A ruhadarabok ismét elfedték a megélt vágyakat. A nő a férfi szemébe nézett, áhította a csókot, de a férfi szó nélkül elment. Akkor még nem tudta, hogy mindez nem a kapcsolat vége, hanem a vágy kezdete.