Drága, Aranyos Hölgyeim! Ezen a fórumon eddig főleg a férfitársaimat kritizáló, méltatlankodó és becsmérlő véleményeket olvastam. Feltehetően néhány egyedi esetben ezeknek biztosan van alapjuk. Ugyanakkor hagy mondjam el, hogy Önök sem jobbak a Deákné vásznánál. Mielőtt még ezen a kijelentésen vérig sértődnének, szolgálnék egy kis magyarázattal. Merthogy szerintem ez a portál, ahogyan az a nevében is benne van, alapvetően arról szól, hogy a hirdetők "viszonyt" szeretnének létesíteni az általuk elképzelt, az elvárásaiknak megfelelő és a megadott paraméterekkel rendelkező személlyel. (Aki esetleg nincs egészen tisztában a "viszony" szó jelentésével, az lapozza fel a "Nagy Magyar Értelmező Szótárat", és ott nézze meg!) Keressük a Kék Madarat (boldogságot), a párunkat/partnerünket/társunkat/szeretőnket abban a reményben, hogy ezen portál segítségével megtaláljuk. Talán. Hogy miért, mi okból? Mert valószínűleg valami nagyon fontos dolog hiányzik az életünkből, ami kimaradt, nem jött be, elszállt, tovatűnt, visszafordíthatatlanul elillant. Vagy pusztán csak azért, mert pár alkalommal szeretnénk újra átélni azt a bizonyos titokzatos "izgalmat / bizsergést". Szóval az én meglátásom szerint egy "viszony"-történet semmi esetre sem arról szól, hogy az első jól sikerült együttlét után a másiknak azonnal és hanyatt-homlok, csapot-papot hátrahagyva fel kellene rúgnia a már meglévő és egyéb tekintetben jól működő kapcsolatát, illetve a megszokott életét. Mert egy dolog a viszony, de egészen más tészta valakivel tartósan együtt élni. Ez utóbbi majdnem művészet, ami a még éppen elfogadható kompromisszumok sorozata, hosszú összecsiszolódás eredménye, - ideális esetben anélkül, hogy fel kellene adni önmagunk egyéniségét, személyiségét. Ezért jól véssék az eszükbe és ne feledjék! Ne várjanak csodát! Akinek nem tetszik ez a kiinduló pont és hozzáállás, az ne itt keresgélje a jövőbeni szeretőjét. Ha netán el akarnának mélyülni ebbe a témában, akkor ajánlom Garry Chapman, Dr. Lux Elvira, Dr. Veres Pál és Stipkovics Erika írásait. Viszont arra szeretném Önöket ez alkalomból tisztelettel nyilvánosan megkérni, hogy legyenek már olyan szívesek és kedvesek legalább venni azt a fáradtságot, hogy a saját adatlapjukat pontosan töltik ki. Ugyanez vonatkozik a keresési szempontokra is. Beleértve azt is, hogy a potenciális partner adatlapját is figyelmesen elolvassák, és szem előtt tartják. Azt hiszem, hogy ez lenne a minimálisan elvárható kiinduló pont és sarkalatos követelmény. Megvilágítanám ezt a problémát egy már megtörtént esetemen. Ha például én egy kék szemű (világos bőrű), legkevesebb 175 cm magas, karcsú, lehetőleg szabad és független, csinos, vonzó, diplomás hölgy-partnert keresek Pest-megyében, akkor ne jelentkezzen rá olyan nő, aki ezen szűrő kritériumok abszolút egyikének sem felel meg. Ilyen szituba keveredni rettentően kínos lesz mindkét fél számára, ami tiszta időpocsékolás, és csak rossz vége lehet. Mi értelme ennek? Hiszen az első személyes találkozás alkalmával úgyis minden kiderül. Akkor meg miben reménykednek csalfán Önök? Elnézésüket kérem, de éppen ezért én ezután már csak kézzel írott és fényképes levelekre fogok válaszolni. A posta-fiók címemet majd megadom az adatlapomon. Sajnos néha úgy érzem, hogy Önöknek (hölgyeknek) soha semmi sem jó, semmi sem elég. Ha a férfiember a szívét-lelkét kiteszi, azzal sincsenek megelégedve. Ha megkapják a toronyórát és az aranyozott láncot mellé, akkor már egyből a csillagos eget szeretnék. Ha megkapják azt is, akkor már az egész univerzum kellene. Ugyanakkor az a természetes elvárás a mi részünkről, hogy cserébe a kedvünkben járjanak, már meghaladja a képességeit. Állandóan csak az elégedetlenséggel szembesülünk. Nos hát nem hiába fut zátonyra annyi házasság és/vagy évek óta tartó élettársi kapcsolat. És erről Önök ugyanúgy tehetnek, ugyanúgy múlik Önökön is, mint mirajtunk. Ezért szól úgy a fáma a népi bölcsesség szerint, hogy "kettőn áll a vásár". Bocs, remélem nem vetettem el a sulykot, és nem kavarok túl nagy szelet a soraimmal. Részemről egyáltalán nincs harag a gyengébbik nem irányában. :-) Csak az ostobaságot gyűlölöm. A legnagyobb megbecsüléssel és hódolattal, Pesti Pisti