Vannak monogám és vannak poligám igényű emberek. S ez nemtől teljesen függetlenül így van. Az lenne jó, ha őszintén élhetnénk. Az lenne jó, ha a közgondolkodás megengedné nekünk, és mi is megengednénk egymásnak, hogy ha úgy alakul, megszerethessünk valaki mást is, valakiben valami mást is, miközben továbbra is megadjuk egymás számára mindazt, amiért a szerelem, később a szeretet megfogant A valódi, erószminőségű szerelem igen ritka madár az életben. A nagy többség, amit adott pillanatban szerelemnek hiszünk, valójában idealizáció, aminek csalódás is lehet a vége. És mivel a szerelem ritkán jön, a szex viszont nagyon jó dolog, adott esetben jó, ha az emberfiának van szeretője. Ha valakinek nincs társa, párja (tehát nincs is kit megcsalni), érdemes több szeretőt tartani, hogy könnyebben kiküszöbölhesse az ember a fent említett idealizáció csapdáját. Így kölcsönösen nincs hitegetés, hazudozás, megjátszás, persze nincsenek illúziók sem. Ez afféle kölcsönös barter, amellyel mindketten megadják a másiknak azt, ami neki nincs. Elvárások nélkül kölcsönösen örömöt és egyéb jó érzéseket okoznak egymásnak. Lehet, hogy sokaknak ez túl száraznak hangzik, viszont rengeteg energiát meg lehet spórolni a tisztánlátással és az őszinteséggel. Ha szerető, inkább kettő vagy három, mert akkor jobban látja az ember a valóságot. Persze mindenki a szerelemre és a valakihez tartozásra vágyik, de amikor az nem IGAZI, akkor sokkal jobb belevetítések nélkül, tiszta lapokkal játszani.