Mint aki lépne de nem mozdul a lába mint aki ölelne de karján bilincsek bénasága mint aki sikoltana de hangatalan vágyakozásom utánad ma oly hasztalan csak felemészt készültem hogy megosszam veled csillagporos éjem hogy száz karommal öleljelek hogy te légy lüktető jajongó sóhaj gyönyört adó végtelen csoda s én legyek a te gyönyörűséged zengő hangszer kezedben násztól áradó fuvola amit kezedbe veszel és ujjaiddal keménnyé vered és amikor megérett a nászra lüktető nedves öledbe teszed széttárt combjaid fogságába és lovagolsz rajta, rajtam lázasan ujjongva s felkiáltva előre -hátra le és föl amíg a gyönyör kéje elönt a feloldozás a vég és ránk borítja csillag takaróját majd egy csendes éj