Városi szemmel itt nincs semmi. A csendet nappal csak a kabócák ciripelése töri meg, amit imádok. Minden reggel futok (enyhe túlzás) egyet a kihalt tengerparton, itt még a futásra is rá tudnék szokni, amit egyébként nem kedvelek igazán. A reggeli teámhoz a fáról szedem a lime-ot, a fiam a mandulafa alól szedi össze a mandulát. Csak fekszem a parton naphosszat egy jó könyvvel a kezemben ,a nap süt ezerrel, ha felforrósodik a testem, akkor megpróbálok úszni egyet a kristálytiszta jéghideg vízben. Nem hazudok ha azt írom megtudnám szokni ezt az életet. A hátam közepére nem hiányzik a városi élet, a rohanás,az állandó hajkurászás valami után,mert különben azt hiszed lemaradsz valamiről. Itt egész nap nincs a kezemben telefon, a kölykök nem a tabletet nyomkodják, hanem rákokat és egyebeket gyűjtögetnek a tengerből(szigorúan visszadobunk mindent). Imádok itt lenni.