Teljesen a hatása alá kerültem. Olyannyira, hogy szándékom ellenére további köröket kellett körbelebegnem a vízben, mire ki tudtam kecmeregni úgy a medenceből, hogy az iménti "inzultusnak" ne maradjon hmmm... látható külsérelmi nyoma. Attól a pillanattól kezdve az üres perceimet Ő foglalta le. És tűnjön bár ostobaságnak, akkor és ott megérett a döntés bennem, amikor felismertem, ez egy olyan élmény, ami korábban csak a fantáziámban létezett. És bár ellent mond minden racionalitással, én úgy döntöttem, ez a kérdés maradjon nyitva örökre. Persze volt, hogy találkoztunk. Szembe jött velem, azzal a tökéletes mosollyal és csillogó tekintettel. Egy alkalommal, ebédnél valahogy minduntalan egymás közelébe sodródtunk a svédasztalok tengerében. Nem kellett sok bátorság, hogy szóba elegyedjek vele, így váltottunk pár ártatlan mondatot. Mikor megkerdezte, én mit választanék a kínálatból, felhangosan felnevetett a válaszon: "- Egy kis melle-húsát, vagy comb-belsejét kívánnék." Nem állt számdékomban megtörni a döntésemet. Érdekes és izgalmas volt így is ez a kis epizódja az életemnek. Találkozni valakivel, akitől az életben több ezer km választ el, és megis egy kereszteződési pontban felismerni és megélni a Lehetőséget - ez néha többet ér, mint az, ha két kézzel tépjük egymásról a ruhát. A viszony szerintem nem csak egy tangabugyi lerángatása, vagy odatérdelés egy férfi elé. Kell, ami az aktust különlegessé teszi. De attól még felmerül bennem, vajon milyen ízű lenne a csókja, ahogy odanyomom a falhoz a testét a tűzpiros bikiniben, miközben a kezem vadul kutatva indul felfedezni a szépségét a naptól csokoládébarnára színezett idomainak...