Prológus Pár éve ment egy tv reklám. A forgatókönyv szerint par pasi ült egy bárpultnál, itták a kedvenc markájukat. A csinos pultos lány küldte a jelet az egyiknek, hogy nem csak sörrel kínálná, de aztán a jelölt, mielőtt kisétált a bárból, a jeggyűrűjével megkocogtatta az utolsó kapott üveget... (Most már) tavaly nyári történet. Van, hogy eszembe jut ez a jelenet. Pontosabban ez a "mi lett volna, ha...?" szituáció. Egészen múlt juliusig csak azon töprengtem, vajon mennyire életszerű a helyzet. Arra jutottam, a fantázia valószínűleg erősebb a realitásnál. Azóta már válaszom is van erre a kérdésre... Családi nyaralás volt. (Mielőtt bárki ítélkezne, hadd jelezzem, még mindig a titkos kapcsolatok felségterületén járunk...) Törökországban egy szállodában volt alkalmam eltölteni kicsit több, mint egy hetet. Latszólag a tipikus menetrend szerint ment minden, egészen az ott tölthető időm feléig. Az ötödik napon, már annak is a vége felé, egyedül úszkáltam fel-le az egyik medencében. Már túl voltam pár hosszon, amikor az az erzésem támadt, hogy valaki figyel. A medence széléhez érve körbenéztem. Kevesen voltak már a közelben, és szinte senki sem a vízben. Ekkor pillantottam meg Őt. Sötétbarna haj, kerek arc, amelynek nagy részét napszemüveg takarta, mégis tudtam, hogy engem néz. A következő pillanatban elmosolyodott... szabályos, szép ívű ajkai igazán csábítóak voltak. Visszamosolyogtam, remelve, hogy nem torz grimaszt varázsoltam az arcomra, majd nekiduráltam magam a következő szakasz leúszásának. Mikor végeztem és a tekintetem megint Őt kereste, megriadtam. Eltűnt onnan, ahol korábban "találtam". Kissé riadtan neztem körbe, amikor észrevettem, hogy lassan elúszott a lepcsőhöz, és épp kimenni keszül a vízből. Látszólag ügyet sem vetve a környezetre (és rám), olyan mozdulatokkal indult el, hogy ha nem ér le a lábam a medencének azon a részén, biztos, hogy úgy elmerülök a csodálkozástól, mint a tóba dobott kavics. Stílusos volt, a szó minden pozitív értelmében. Nem volt magas, de ideális alkata volt hozzá, úgy gömbölyűen, ahogy nekem tetszik. És a klasszikus vonalú, felesleges sallangoktol mentes, ám tűzpiros bikinije csak tökéletessé tette a pillanatot. Ilyen nincs! Ezt gondoltam először az alatt a pár masodperc alatt, amíg felért a lépcsőkön. Es ahogyan ott visszafordult es rám nezett, már tudtam, nekem szólt az előadás valamint tisztában volt vele, hogy figyelem.... Folytatom...