Próbálunk különbségeket felsorakoztatni,ezáltal talán megerősítést vagy attól való eltántorítást keresve, a jelenlegi párkapcsolatunk és egy esetleges viszony kapcsolat között, mint egy mérleget felállítva húzzuk az egyik és a másik oldalon a strigulákat, amelyek ellene vagy mellette szólnak, Amíg egyikben ezt vagy azt nem találjuk, a másikban keresgélés közben esküdözünk, hogy az jobb minőségű lesz ,elővéve korábban jó mélyre elásott érzelmi intelligenciánkat figyelmesebbek, rugalmasabbak leszünk majd . De a viszony nem egy jellemátformáló tanfolyam. Aki eddig ebben bízott , függetlenül attól, hogy a sajátjáról avagy másokéról beszélünk azt ki kell ábrándítanom. Nem, nagyon nem az. Itt bizony pont ugyanúgy megsértődünk, mint az élet bármely más területén. A kedvenceim mindig az a nyafogósra fogott bejegyzések, amelyekben előszeretettel taglalják, már-már unalmas módon , hogy gyakorta elsiklunk a válaszadás gyönyörűsége felett. Egyszerűbben fogalmazva pici újainkat kímélve nem pötyögünk válaszokat csak akkor , ha a jelölt megbizsergeti, no nem pontosan azt, de legalább az elménket. Kivételek pedig mindig léteznek, így ebben is, időnként akkor is megtesszük, ha egy nagyon kellemesnek ítélt levél írója nem a keresett tartományunkba tartozik,de szeretnénk tudatni, hogy most bizony rossz helyre érkezett a galamb, de köszönjük, értékeljük fáradozásait és röpke közös életünk itt a második mondattal véget is ér. S ekkor, mint cunami ránk zúdul mindaz a nagyfokú értelmi ,érzelmi áradat, ami benne felgyülemlett ,és mindebben az a szép , hogy ezt a meggondolatlan levélírásunknak köszönhetjük. Eljátszom a gondolattal, ha ez az életben egy személyes találkozás alkalmával tör fel belőle egy nemleges válasz hatására, nem kizárt, hogy tűsarokban kellene lefutnom a maratont ? Nem fogok elméleteket szövögetni, kitalált élethelyzetet felvázolni , hiszen fantáziánkat túlszárnyaló módon csap arcon ez a viselkedési mód a valóságban is. Történetem szereplője a határozott , önmagára sok figyelmet fordító, a sors kegyeltjeként igazi ideális méretekkel, ( magasság, súly ) megáldott, talán vonzó férfi. Egyetlen pici hibával. Tapasztalataim szerint nem túl jó választás több ezer mérföldről társat választani, még, ha ez a társ nem is a mindennapjainkban fog osztozni, ha csak pár órára rángat ki minket a körölvevő valóságból . Van egy bizonyos távolság , amelyet mindketten könnyen áthidalhatunk úgy, hogy egyikünk magánélete sem lesz veszélyeztetve a „second life” beiktatásával. Most kicsit elkalandoznék, az utazó ügynökök , mint a mai modern kor tengerészei, egy-egy „behajózás” alkalmával szeretik kiválasztani szívük hölgyét. Ezzel megőrizve saját kis biztonságukat, de veszélyeztetve a másik fél házasságát. Nem jó ötlet, részemről nem javaslom. Visszatérve Mr. Arrogánshoz, akinél egyetlen bűnöm volt, hogy márpedig én juszt sem, csak azért sem bonyolódnék egy hosszas ismerkedési folyamatba, mert valószínűnek tartom a távolság okozta vágy lombozást,remek levelet hozott össze nekem. Megismertetett családfájának történetével, honnan származik és milyen mélyről is törnek fel gyökerei. Miután 5 mondatból ötben használta, ez lett a kedvenc szava: gyökerek. Ebben a pár mondatban engem is összekötött, mit összekötött, rám vonatkoztatta ezt a méltán szép magyar szót, és vidéki mivoltomra jelzőként használta ,mindazért, mert kifogást emeltem a köztünk lévő földrajzi távolság miatt. Kedves Mr. Arrogáns, ha ennyi energiát fektetünk a dühre ,mire marad a továbbiakban? Döntsünk végre ! Legyen válasz vagy ne legyen, ha az nemleges ? Talán ezzel izgathatnánk egymás fantáziáját ? Részemről még ebben az esetben sem vagyok ellene, nyílt, őszinte és galád módon határok nélkül vagyok képes ,akár írásban, akár szóban bármiről, bárkivel társalogni, de úgy érzem sokkal érdekesebb, ha az itteni tevékenységem tényleg azt szolgálja, amire az oldal hivatott. A gyökereim köszönik szépen jól vannak, és nem kapaszkodnak olyan földbe, amiből az idők folyamán már nem tudnának táplálékot nyerni. Másnak sem kell. Kapaszkodni. Csendben tovább kell tudni lépni. A megérzéseinkre pedig igenes határozottan támaszkodjunk. Mint a példa mutatja nálam most is bevált. Ha elsőre azt suttogja:Mondj nemet, ne várd meg, amíg ordítani fogja ! Záró mondatként idézném kedvenc humoristám szavait, időnként én is úgy tekingetek egy-egy üzenetre, „mint a harmadik teve Noéra . Most mi van ????