Régi motorosként a mai napig nem értem a Nők kommunikációs hajlandóságát. Elvárják a Nők, hogy egyedi,jó dumánk legyen, legyen valami a fejünkben, az első levelünkkel megfogjuk őket.Ha sikerül válaszolnak, főleg ha kérdezel valamit, és mindez tart míg kérdezel. De amint elmarad a kérdés,elmarad a válasz is.Kérdem én: a Nőknek nincs önálló gondolata,hogy ilyen esetben átvegyék az irányítást? Mért csak a férfiaknak kell irányítaniuk a beszélgetést? Nem azért nem kérdezek,mert nem érdekelnek dolgok, hanem esetleg kíváncsi vagyok rá mit árul el a Nő önként magáról. És akkor még meg sem merem kérdezni, mért rettegnek a Nők a személyes találkozótól???