Persze, ez hazugság. Az viszont nem, mennyire elmegyek az apróságok mellett. Nem, nem az apró Nőkre gondolok, kifejezetten vonzó tud lenni számomra egy pici, törékeny Nő. Szerencsére sok esetben ez fordítva is így van, persze sok alkalommal nem. Nem, nem reflektálni szeretnék az itt zajló cicaharcra, ami a történetek fül alatt megy. Nem iszom vörösbort. A fehéret szeretem. Az, hogy valakinek a telt vagy a vékony Nők, a borostás, szakállas vagy szőrtelen képű pasik tetszenek..egyedi. Szerencsére mindig van közös halmaz, ha meg nincs, hát magunkban kutakodjunk. Be kellett ma ugranom a szervizbe, semmi komoly, valami szoftveres probléma, de utálom, hogy a kijelzője világít, a képernyőn mindig előugrik, hogy nézessem meg. Működik a dolog, mert két napig bírtam az üzeneteket, csilingelést, világítást, s beugrottam a szervizbe, hazafelé útba esett. Mivel mindig itt cserélek autót, nem kell bejelentkeznem, az apróbb dolgokat meg szokták oldani, ha otthagyós az autó vagy hazavisznek, csereautó, taxi. Ott még sosem maradtam :) Kerítettek egy szervizest, aki megesküdött rá, hogy egy szoftverfrissítés megoldja, de a biztonság kedvéért rá akart nézni a jeladóra, fél órányi munka. Amíg vártam, ránéztem a leveleimre, de két székkel odébb egy kalapos "bácsika" olyan hangerővel beszélt, hogy a saját gondolataim sem hallottam, így nem foglalkoztam a levelekkel. Azt mesélte, ez a második autója az, amit át fog venni. Az első egy G Astra volt, (sose volt opelem, nem tudom, az milyen)az volt az első autója, mostanság ment tönkre. Mesélte az értékesítőnek, hogy esett a választása arra, amit most át fog venni, mennyit agyaltak, milyen legyen a szövet, a szín, mit kér bele, mit nem, s milyen nagy úrnak érzi magát most ettől. Azon gondolkodtam, hányszor vettem már át autót itt. Persze sosem gondolkodtam annyira előre, hogy 4-5-6 hónapot várjak egy autóra, amikor épp úgy éreztem, hogy most elég a kilométerfutás, megnéztük, mi van az országban készleten, ráböktem, felhozták a kereskedésbe, két hét múlva átültem bele, s mentem tovább. Mennyire nem luxuscikk vagy érték az én életemben egy új autó, hanem a helyváltoztatás eszköze. Nem tudom, voltam-e valamikor feleannyira lelkes, mint ez a bácsi. Persze, máshogyan élünk, más a prioritás. A városból is mostanában akkor veszek észre valami érdekeset, ha dugóban állok. Pl ma láttam csak az országháznál József Attila szobrát..az régen tuti nem volt ott :) Arra jutottam, le kell kicsit lassítani..jobban megnézni, mi kerül a kezembe..Aztán..visszahozták a kulcsom, aláírtam a számlát, beültem az autóba, elkezdett csörögni a telefon és rohantam tovább.