Beléptem a csendes kis presszó ajtaján. Körülnéztem, nem láttam akit kerestem. Egy bizonytalan kéz emelkedett, jelezvén itt van. Ó nem, én nem ezt a férfit keresem de azért elindultam feléje. Felállt, üdvözölt, hellyel kínált. Mégis csak ő volt az, a bibi csak az volt a kép és a valóság nagyon távol állt egymástól. Ha már itt vagyok beszélgessünk gondoltam és akkor ott, abban a pillanatban a felejthető listára tettem. Kicsit társalogtunk aztán elköszöntünk egymástól. Mondta: Majd hívlak.... Másnap megcsörrent a telefon érdeklődött hogy vagyok, hogy érzem magam, mivel töltöm a napom. Aztán a következő nap, és az azt követő nap és ez így ment egyik nap ment, másik nap jött, telefon csörgött. Elgondolkodtam milyen lehet ez a férfi aki naponta a hogylétem felől érdeklődik.Nem a szexuális szokásaim után, nem az epilátorom márkája érdekli hanem a személyem. Egy hét múlva telefoncsörgés és annyit mondott " Itt vagyok nem messze tőled, szeretnélek látni". Az a nem messze 60 km-re volt. Ha eljön a városomba az otthonától 90 km-re lesz. Egy óra múlva találkoztunk, beszélgettünk aztán mindenki ment a saját otthona irányába. A szó jó értelmében véve itt gurult el a gyógyszerem. Hát hülye vagyok én ? Társalgok valakivel aki több száz km-t tesz meg azért, hogy láthasson. Hiszen ezt értem teszi, engem akar látni, velem akar beszélgetni, engem akar megismerni.Nem érdekelte távolság, idő, hideg van-e, meleg van-e. Nem várta a cseresznyefa virágzását se a falevelek lehullását mondván messze vagy, nagy a távolság köztünk, esik az eső, hőség van. Jött mert jönni akart. Ma meghívtam ebédelni. Tehettem, részben egyedül élek. Az ebéd jól sikerült, a délután szép volt. Egy szelíd, gyengéd, érzéki férfit ismertem meg benne.Már nem kerestem azt aki a fotón volt, minek is kerestem volna hiszen egy ízig-vérig férfira leltem. Mostanáig azon gondolkodom egy kép alapján miért ítélkezünk ? Időpocsékolás volna a másikat közelebbről megismerni ? Én már tudom hogy nem ! Nekem már megérte a kép mögé nézni !