Nem, már nem vonzanak a vad kéjbe fonódott ölelkezések, a villámló kéjű csókok, mikor karomban a hetéra isteni testét csavarja, és fel-felsikoltva hí, s lázas kezeivel rám tapad, s az a gondja, hogy vágyam mielőbb végső görcsig fokozza... De te, szívem gyermekszemű, szép angyala, mily édes-bús, igaz boldogság vagy te, ha könyörgő, szerető szavamnak végül engedsz, ha remegsz és pirulsz s idebújsz a szívemhez, s nekem adod magad, és mozdulatlanul, félénken, hidegen tűrsz és végül kigyúlsz, mert áthevítelek lassankint a tüzemmel - és úgy szakad reánk a gyönyör,mint a tenger... 2015.12.26. 28/19...