”Mennyi nős férfi…” – olvasom. Persze, te a férfiakat látod – én, mint férfi, a nőket. Nem gondolok róluk semmit rosszat. Nem ítélkezem fölöttük. Látom, milyen úton jutnak ide. Legalábbis el tudom képzelni. Bejártam én is a magamét. Nem keresgélek, nem unatkozó férfi vagyok, aki friss puncira vágyik (ingyen). Hogy mit keresek? Megpróbálom egy példán keresztül elmesélni. Tudod, miért vesznek az emberek lottószelvényt? Neeem, nem a nyereményért, dehogy. Persze, azt hiszik, nyerhetnek – de annak az esélye annyira kicsi, hogy tekinthetjük nullának. A lottószelvény valójában: mozijegy az álomfilmbe. Keddtől szombatig bármikor: ha a buszon nyomorgok, ha BMW X6 bénázik előttem a zöld lámpánál, ha rám mosolyog a gyönyörű fekete szemével egy másfél éves szakadt cigány purdé az anyja karjáról… csak előveszem az álomfilmet, aminek a címe minden héten ugyanaz: "ha megnyerném..." Persze valójában nem lottózom, ez hasonlat volt. Néhány nap alatt majdnem száz hölgy volt rám kiváncsi (pedig fényképem sem volt). Akik itt nézelődnek, igazából egy álomfilmre vesznek jegyet: - Talán itt végre megtalálom a tökéletest - álmaim nőjét / álmaim hercegét, aki… - Aki…? - Aki nem olyan, mint AZ, a disznó, AZ a szálkás, AZ, aki csak sértegetni tud, AZ, aki rám se néz két éve, AZ a sörszagú, AZ a tehetetlen, AZ a frigid tehén... Pedig hát, valamikor én választottam őt, akit a legjobban szerettem. És az évek alatt én magam formáltam"AZ"-zá a páromat. Akit már meg sem kérdezek... mert tudom, hogy mit fog válaszolni, és nem akarom hallani, mert fáj. Kérlek, kedves nőtársam: ha megtalálod a férfit, akit keresel (akár itt, akár másutt), fogadd el, hogy ember. Gyarló. Nem lesz szolgád, de nem lesz nem urad sem, nem lesz kívánságot teljesítő aranyhal. (Nem, ne fogadd el, ha szolgájának tart, ha kihasznál, birtokolni akar, bántalmaz. Azt semmiképpen. De ha csak emberként esendő…) Fogadd el a vonzás törvényét: hogy azért pont ŐT szeretted meg, mert bár sok közös van bennetek, de van mégis valami, amitől MÁS. Ez a valami MÁS az, amitől izgalmassá vált számodra, a világ új színeit láthatod meg vele, általa. Gyűjtsetek közös élményeket: nagyobb kincs az, mint a pénz. Mert a rózsaszín kép, amit eleinte látsz benne, csak kisebb részben ő: nagyobb részben a vágyaidat vetíted rá. Sejtsd meg már most, hogy épp a vonzóan izgalmas része lesz az, amely néhány év múlva feszültségek forrásává válik. Szenvedélyes a vonzalma – szenvedélyes lesz a haragja is. Mindennek a jó oldalát látja – ugyanezért sokszor elkésik... bármi is, a rózsaszín mozaik a sok elégedetlenség nyomán egyszercsak fekete mozaikba fordul át. (És ugyanez lesz őbenne is, talán előbb, vagy később, mint benned.) – Ha nem áruljátok el egymást (nem éltek vissza az intim időszak során egymásra bízott titkokkal és gyengeségekkel, egymás sebezhetőségével), – ha elég sok közös élményt gyűjtöttetek a szerelmes években (amihez vissza tudsz nyúlni most a nehéz időkben), – ha még a rossz napjaidon is rá tudod venni magad, hogy meglásd benne, amit valaha megszerettél, – ha tudsz figyelni arra, ami őt érdekli, – ha lesz benned türelem, hogy átvészeld a sötét heteket, hónapokat... ...akkor lehet reményed, hogy 10-15-20 év múlva nem keresel te majd is egy álomfilmet, ahogy én most. TE magad vagy a megoldás. A párod, a társad azzá válik, akit látsz benne. Idegen tollakkal búcsúzom, Márai Sándorral és Popper Péterrel. Márai így ír Az igazi című könyében: „...egy napon felébredtem, felültem az ágyban és mosolyogtam. Már nem fájt semmi. És egyszerre értettem, hogy nincsen igazi. Sem a földön, sem az égben. Nincs ő sehol, az a bizonyos. Csak emberek vannak, s minden emberben van egy szemernyi az igaziból, s egyikben sincs meg az, amit a másiktól várunk, remélünk. Nincs teljes ember, és nincs az a bizonyos, az az egyetlen, az a csodálatos, boldogító és egyedülvaló. Csak emberek vannak, s egy emberben minden benne van, salak és sugár, minden.” Popper Péter mintha neki válaszolna: „…az emberben sokáig él a várakozás, egy vágyfantázia, hogy él valahol a világban valaki, aki az én számomra az IGAZI férfi, vagy az IGAZI nő, és találkozni fogunk egy napon… De az IGAZI nem létezik. Nincsen. Sehol nem él egy nő vagy férfi, aki az igazi, s akit csak meg kell találni. De aki szerencsés, élete során találkozhat két-három olyan emberrel, akiből lehetne ”igazi”. Ehhez nagyon sok szeretet, türelem, lemondás, megértés szükséges, ám végül kialakulhat egy olyan viszony, amelybe a másik már nélkülözhetetlenül belecsiszolódott, vagyis igazivá vált." Szárazon koppannak a bölcsek szavai: nincsen igazi. A király meztelen, nem hazudhatunk tovább. És mégis: van igazi, hiszen szeretem. És akit szeretek, az létezik. Szeretem, ahogyan tudom: salakkal és sugárral, mindennel. Számomra ő az igazi, mert igazinak látom, és ezzel én teszem őt igazivá. Bennem mint tükörben láthatja magát igazinak, csodálatosnak, szeretetre méltónak, teljesnek.