'Mikor a gyönyör oltárán,érzékeink feszülnek. Mikor áldozva adózunk a kéjes gyönyörnek. Mikor elér az éledő vágy forró lehelete. Mikor feltör belőlünk a vágyakozás heve. Mikor fejemre kerül a szépség koronája. Mikor átölel mohó szemed ragyogása. Mikor örömöm csakis, a te örömöd. Mikor gyönyöröm csakis,a te gyönyöröd! Mikor szomjas szád csókja mennyei érzés. Mikor sóvárgó kezed selymes érintés. Mikor feszes hasad a párnám is egyben. Mikor ráhajtom fejem s felizzik a testem. Mikor pilláim mögött színes csillagok villódznak. Mikor mennyei hárfa hallat halk zenét. Akkor harsonák hirdetik fennen. Gyönyörünk mámorító énekét...