Ömlött róla a víz. Csak jártam ki be, szinte ellenállás nélkül. Forró volt mint egy kemence, de lucskos is. Éreztem nekem is itt a vége, nem bírok már vele. Utolsó pillanatban kihúztam magam. Megfogtam a fenekét, szét húztam és gyengéden oda is betoltam. Nagyon szük volt, csak a vége volt bent, inkább csak birizgáltam. Elég volt. Mostmár csak egy összefüggő élvezet volt. Mintha szikrák pattogtak volna. Elsültem beterítettem a hátát vele egész a nyakáig. Rá hanyatlottam nyögött. Henteregtünk benne, és csak pusziltam a testét válogatás nélkül. Nem tudom mennyi idő telt el. A tér kitágult és össze szűkült. Az idő elvesztette értelmét. Lehanyatlottunk egymás mellé. Ziháltunk mindketten. Szinte sugárzott. Kellemes bódultságból a telefon csörgés riasztott meg. Elszállt az idő. Felvettem a telefont, mikor letettem vissza fordultam felé. Elpirult arca, mellét édes ágyékát takargatta, kezeivel zavartan. Rám nézett, megcsókolt, majd eltolt magától. Láttam a szemében még a lángok táncolnak. Felpattant, felkapta ruháit és elrohant. Bambán és kicsit értetlenül néztem utána. Hallottam bemegy a zuhany alá és tusol. Vívódtam, menjek e utána? Vissza dőltem az ágyra. Kábán össze vissza jártak a gondolatok. Felpattantam az ágyról és elmentem a lenti zuhanyzóba. Letusoltam én is, felkaptam valamit. Kimentem a konyhába, már ott ült. Előtte egy csésze kávé, kitéve nekem is egy. Nem szóltunk egy szót sem. Néztük egymást. Szavak nélkül. Az én gondolataim tükrözi az arca. Odaléptem hozzá megfogtam a kezét. Rám nézett aztán a kezére. Könnyes szemmel, elcsukló hangon annyit mondott: - Nem szabad.