Ismét elszalad egy év, egyre gyorsabbnak érzem az idő múlását. Itt voltam Veletek, ha jött a gondolatokat osztottam meg ez egy jó kis társasággal, hiszen régen többen vagyunk itt,és mutatjuk meg azt amire gondolunk, amit kivált belőlünk a tapasztalás itt…vagy innen eredve. Vannak dolgok amik nem változnak, az ismeretlen azonnali képkérések, ami néha nagyon bosszant hiszen…aki érti tudja mire gondolok, aki nem az meg…. mindegy. A napi szinten belépés is rituálé már, kíváncsi vagyok mit írtatok, és nagyon sokszor úgy zárom be a fehér oldalt amire írni akarok, hogy mindent amit leírtam törlöm, vagy egy szó sem kerül rá….mert aki azt mondja mindig van ötlet, az szakmát tévesztett és publikálnia kellene , ez mellet nagy mázlista…. Tapasztalatot ad az oldal, itt sem könnyebb szeretőt találni, SZERETŐT nem egy éjszakás lepedőtépős társat. Persze a lehetőségek mindig ott motoszkálnak, és egyértelmű hogy a leírt szavak az alapok ha ott nem érint meg egy cseppet sem akkor veszett fejsze nyele az egész. Mégis itt vagyunk, hol feltüzelve a gondolattól mert alig várjuk a következő levelét amiben szavaival áraszt el, hol csalódottan mert felszívódik eltűnik elveszik a valóságban, és választ sem kapunk a miértekre. Ez ilyen ,el kell fogadni és nem szabad egy lépéssel sem előrébb látni a valamiben ami nincs, amit csak szeretnénk mert az rossz tapasztalatokat vonhat maga után. Az életünk családunk munkánk a valóság amiben kell rohanni tenni ténykedni sok időt elvesz, a bennünk munkáló vágyak pedig szépen rakodnak egymásra épülnek egy tömeggé, és hiányoznak bizonyos pillanatok amiket valaha már megéltünk.,és az hogy újra megéljük éppen olyan szerencsét kíván, mint az életben szembemenni azzal az emberrel akivel ezt megélhetjük. Készüljetek a Karácsonyra, a szeretet ünnepére a csillogó gyermek szemekre és arra, hogy mennyi szép dolgok sikerült az évben magatoknak tudnotok. Itt most kicsit lelassul minden, lecsúszik a keresési vágy, hiszen többet van együtt a család a lehetőség sem olyan könnyű, hogy csak belépjünk. Nem is baj, mert rendbe ránthatjuk valamilyen szinten magunkat értékeinket amik bennünk munkálnak. Aztán úgyis jön hamarosan a sokat sejtető tavasz, amikor megbolondulunk és meglehet hogy egy levél minden megváltoztat amit eddig soha nem hittünk volna hogy megeshet…. Megeshet, erre személyesen mondok igent, amikor nyoma sincs a szerelemnek csak az elsöprő örült vágynak, amikor egy pillanatra rezdül két ember,akaratuk ellenére tudva mégis személy szerint mit akarnak ,mégis néha kinyújtva kezüket hogy védekezzenek a másiktól,máskor meg alig várják hogy újra feltűnjön és jelen legyen valameddig az életünkben ..hogy aztán újra eltűnjenek…Nincsenek elvárások, számonkérés mégis mindig jön egy gondolat, amit érdekel vele kapcsolatban,barátodnak érzed annyi mindent tudtotok már egymásról a sok levélváltás eredményeképp …és ismered az illatát a pillantását a vadságát és fékezhetetlen szenvedélyét aminek a gondolatától nem tudsz szabadulni, mert vissza vissza tér. És ez így van jól, felesleges is ezen rugózni, mert úgysem fog változni semmi. Mézédes keserűség mindez mégis kell.. szükség és remélem így is marad még .. Mindenkinek kívánok Csodaszép Karácsonyt!