Előre bocsátanám, nekem semmi bajom a férfiakkal úgy nagy általánosságban. Nekünk nőknek szükségünk van rájuk, ahogy nekik is ránk. Pont ezért furcsa számomra az itt olvasott sok panasz. Nem tudom, hogyan válogattok, milyen szempontok alapján pécézitek ki a leendő szeretőt. Én már eljutottam abba a korba, amikor a külcsín nem a legfontosabb dolog. Találkoztam már olyan férfival, akitől megremegnek a női szivek. Tényleg szívdöglesztő volt. Viszont a szexuális kultúrája maga volt a nulla. És igen, az előző kapcsolatomban egy mackós, dörmögős, morgós nem szép pasit fogtam ki. Viszont minden együtt töltött óra maga volt a csoda. Ismerte azokat a trükköket, amikkel egy nőt az egekbe repíthet. És lehetett vele incselkedni, játszani. Kendőzetlenül beszélgetni vele a szexről, a vágyainkról, az átélt csodákról. Szóval kérem, a puding próbája az ízlelés. Uraim, hölgyeim, adjunk egymásnak egy esélyt arra, hogy azt próbáljuk ki, amiért itt vagyunk. Mert lehetséges, hogy a rút kiskacsa az ágyban hattyúvá, vagy hattyúfivá változik. Szóval én keresem az én hattyúfimat, aki vállalja önmagát, az ezüstös haját, a kopaszodó fejét és elismeri hogy nem igazán sportos, hanem kicsit mackós. De nyitott minden jóra. Én sem vagyok szép. Na persze, reggelente néha néhány órára szépre vakolom magam, de ha reggel mellettem ébredsz, akkor a csupasz valóság vár majd rád. Amiről sosem kapsz előre fényképet :P