Levél érkezett, egy sablonszöveg,semmitmondó adatlap,semmi kép. Spam mappa. De volt benne egy érdekes kérdés amely megválaszolásra várt így válaszoltam.Hamarosan jött a következő levél, képpel, adatokkal, bemutatkozással, elképzelésekkel és az Úr Spam mappából a Prioritás mappába került. Nem levelezgettünk sokáig, kölcsönös volt a szimpátia, látni akartuk egymást. Pontosan érkezett Ő is a megbeszélt helyre, még akkor vettem le én is a kabátom. A leírás alapján rögtön felismertük egymást. Egymásra mosolyogtunk,könnyedén hozzám lépett és mint akik ezer éve ismerik egymást leültünk. Beszélgetni kezdtünk,de nem csak a szavai, szemének huncutsága is azt mondta örül, hogy egymásra találtunk. Vibrált közöttünk levegő, a vágy. Erre mondják, hogy működik kémia. Csak a közöttünk lévő asztal figyelmeztetett arra, hogy nyilvános helyen vagyunk röpke ebédidőnket közösen eltöltendő. Gyorsan múlt az idő, túl gyorsan. Nem akartam menni, vele akartam még maradni. Fenébe a munkával a kötelességgel, ŐT akartam. Ő meg engem. Induláskor magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt. Nem számítottak a mellettünk lévők,nem számított hogy tilosban járunk mindketten, csak mi voltunk. Önmagamat meghazudtolva, ott rögtön elmentem volna Vele szeretkezni ha akkor ott arra kér. Alig értem be a munkahelyre már a telefont piszkáltam,hogy beszéljünk. Nem akartam túl nyomulós lenni,de tudnom kellett az Ő véleményét is a randiról. Nem kellett sokáig várnom. Kölcsönös közöttünk a szimpátia, a vonzalom, érezte Ő is a 'kémiát', látni akar mihamarabb. De ha lehet ne nyilvános helyen,mert benne mindig ott a para, a lebukástól való félelem. Egy iszonyatosan hosszú hétvége telt el néma csöndben. Megbeszéltük, nem írtunk, nincs semmi, hétvége a családé, de gondolataim vissza-visszatértek Hozzá. Vártuk a hétfő reggelt, hogy életre keljen a chat ablak. Aztán feléledt, és még mindig lángolt benne a vágy. Megbeszéltük másnapra a következő randit. Aztán eljött a nap,hogy leírt vágyainkat tettekre váltsuk. Csini ruha, sexi fehérnemű, mit vegyek fel neki?? Reggel már rám írt, hogy már csak egy óra,nagyon várja a pillanatot, hogy újra találkozzunk. Értem jött,már fixáltuk hova megyünk. Beülök mellé a kocsiba, egyből átölel,szenvedélyesen megcsókol, ragyog a szeme. Végem van, ez a sármos pasi engem akar.Izgulok mint egy tizenöt éves tini. Ezer éve nem rosszalkodtam, tombol bennem a vágy. Ő nyugtatgat engem. Kb 10 perc út után odaérünk, mondja intézi a szobát. Megyek vagy megvárom? Mondom megvárom, csak jobb úgy. Utolsó pillantások a tükörben,közben lesem a helyet,milyen szép,melyik részre kell mennünk majd. Tervezgetek. Kb 4 perc múlva jön is vissza, látom sík ideg, remeg, zavarban van úgy ül mellém vissza a kocsiba. Faggatom mi van,mi történ?? Azt mondja felhívta a neje és csak annyit kérdezett hogy "Megéri??" Szóhoz sem jutott. Tudtam,hogy a mi kalandunk itt és most véget ért. Almás telefonja van,lehet asszony figyelte merre jár és cím alapján rájött, hogy egy wellness panziónál parkol épp a párja?? Vagy meglátta vmi ismerős amikor beparkoltunk? Nem tudom. De komolyan,hogy lehetünk ilyen szerencsétlenek?? Honnan tudhatta a neje?? Ennyire nem működhet a női megérzés!! Csendesen elnézést kért és visszavitt a munkahelyemre. Némán ültünk egymás mellett, összetört a varázs. Annyira akarom ezt a férfit, ő is engem, erre így járunk. Ennyire nem lehetek balszerencsés, hogy még meg se kapom, rögtön elveszítem. Tombol bennem a csalódottság, közben meg izgulok miatta is. Ki tudja magyarázni? Túléli a kapcsolata? Itt marad az oldalon?? Fogunk még találkozni?? Bevállal kicsit később, ha leülepedett a téma otthon?? Lesz valaha folytatás? Levele a fényképével a prioritás mappában.Én várom Őt!!