Van egy álom, egy sokszor elképzelt szituáció, vágy....hogy ott a nyílt utcán nézünk úgy egymásra, hogy szikrázik a tekintetünk, hogy a vacsoránál a szomszéd asztalnál ülő tartja rabul a tekintetem, és odacsúsztatja a névjegyét távozáskor, hogy attól a mozdulattól, ahogy az italt veszi át a pulton és, int, hogy az egyik az enyém bizsereg mindenem ... és azután van a valóság, hogy ketten vagyunk a kávézó emeletén és még egy puszit sem lop, hogy a levelezéseink soha nem érnek véget - mikor akar már egy randit ?!... és ez tart hónapokon át, és már többször feladom, majd újra talpra állok, mert ilyen vagyok: tudom legbelül, hogy mire van szükségem, és tudom, hogy ezért tennem kell, jelen esetben tovább keresni... Levél, fotócsere, kávé ... ismét itt tartottam - és azután áramütés: szemben ült le velem - perzselt a tekintete, gyönyörű szeme van... majd fizetett és mellém ült, fülembe súgott valamit (azt hihették mások), közben sok-sok puszit adott a nyakamra, fülemre, annyira élveztem.... el is felejtkeztem róla, hogy mi lesz ha meglátnak, és egyéb apróságok... Megbeszéltük az időrendünket, a szabályokat, amit azután pillanatok alatt felrúgtunk .... minden nap összefutottunk egy csókcsatára és amikor végre kettesben lehettünk órákra, akkor megszűnt a világ. Egyébként is nyitott és heves vagyok, imádok mindent, de Vele egy új dimenzióba kerültem! Kitartás minden keresgélőnek: a csoda bennünk él és van akivel osztozhatunk rajta :-)