Idővel minden átalakul a rossz érzésekből jó lesz. Hosszas keresések, csalódások után,mikor már végleg feladja a lélek, akkor jön.....Nem fehér lovon, hanem szembe velem az úton, én pedig csak állok és nézek ki magamból.Már azt sem tudom, h mit bámulok, annyira zavarban vagyok. Sokfélét mondanak, h nincs első látásra ilyen érzés, meg az ember életében ,jó ha egyszer megérinti.Van!Létezik! Ülök az ágyamban és potyognak a könnyeim , mossák a billentyűzet betűit.Kilépett és itt hagyott egyedül.Tudom, h megtaláltam és el is veszítettem egy hétfői napon. Nézem az arcokat, szemeket, olvasom a leveleket és lépek,mindig egyet lépek.......a csillagok felé.