Néha megmagyarázhatatlan okból, néha dühből, talán sírás vagy toporzékolás helyett ,de le kell írni gondolatainkat. Lassan egy egész könyvvé állnak össze az én írásaim is, amit megtartok magamnak , hiszen teljes képet kellene alkotniuk ahhoz, hogy mások számára is élvezhetővé váljanak. Időnként „közkincsé” teszem őket részletekben, mintha tesztelném, hogy az olvasók hogyan is látják hasonló tévelygéseiket a világban, így ízekre szedve keringenek a gépem és internet világa között, időnként hazatalálnak, átalakulnak, bővülnek vagy örökre elfelejtődnek. Az éveim száma és a munkám sokban hozzájárult ahhoz, hogy többet és gyakrabban kukkantsak bele a szeretők kusza világába, mint amennyire szerettem volna, másképp lássam és értékeljem az elmondott vagy leírt eseményeket. De soha nem ítélkezem, hiszen látom mennyi energiát vagyunk képesek beleölni egy izgalmasnak vélt kapcsolat kialakításában, amennyi bátorság , pont ugyanannyi hülyeséget is képesek vagyunk elkövetni. Az egyik oldal azt állítja gyávaságból, a másik egoizmusból, hedonizmusból építjük légvárainkat, könnyebb lenne feladni a jelenlegi kapcsolatainkat és a nyílt színen próbálkozni egy új kialakításán, amivel nem bántunk senkit. A válaszom erre a következő: Ha minden csak feketén és fehéren tudna működni mi lenne a többi színnel ? Épp ezért színekről írok,olyan színekről, amelyekről emberek jutnak eszembe, akik nyomott hagytak bennem az elmúlt években. Legyen az első Mr. Rózsaszín. Egy újabb próbálkozás volt az online világban, picit csalódottan, ám de nem megtörten az elmúlt hónapok eseményei után valami kielégítetlen vágyat éreztem az újabb ismerkedésre. Kicsit felborzolt lelkem megnyugvásért esedezett , gyógyírként ez a megoldás tűnt kézenfekvőnek és persze kényelmesnek a szoba rejtekéből . Gyakorta írogató emberként az olvasás sem vetem meg , mert érdekel a te ,és te véleményed, a hogyan látásod és mindenképpen a hozzáállásod másokhoz, a világhoz . Bármennyire is elbagatelizálják , sőt szükségszerűtlennek gondolják egyesek mégis a legegyszerűbb megbizonyosodni mások lelkéről ilyen formán lehet a legjobban. Lapozgattam a történeteket, ezt már olvastam, ez nem elég érdekes osztályozás után lettem figyelmes egy jól átgondolt, érthetően megfogalmazott okfejtésre. Nem állítom, hogy minden szavával egyet is tudtam érteni, azt sem, hogy lenyűgöző volt, de mindenképpen kitűnt a többi közül. Már az első olvasat után tudtam meg kell vele ismerkednem. Sürgés, forgás az oldalon,naponta többszöri belépés és végre megérkezett a levele. Hosszú hónapokon keresztül repkedett a galamb gépeink között,naponta vitáztunk , bólogattunk, kritizáltunk másokat és nevettünk minden sor leírása után. Nem volt ez szerelmi vívódás,eszmecsere, információ csöpögtetés inkább, a múltunkról, jelenünkről. Tapogatózás , hogy vajon másikból sikerül-e érzéseket előcsalogatni, finom élcelődés, óvatos célzás arra vonatkozóan, hogy hogyan tovább. Üzletemberként sokat utazott és én bejártam vele gondolatban, írásban és képekben azokat a helyeket, ahol megfordult. Ő leírta, hogy éppen mely tárgyakról, ételekről, italokról jutok eszébe , elképzelt milyen is lehetek, s milyen lenne velem bejárni azokat a vidékeket. Viccelődött, hogy vásárolt nekem valamit, ami nem biztos, hogy ízlésemnek megfelelő, de , ha belekortyol számára olyan, mintha ott lennék, és ezt szeretné számomra eljuttatni. Hittem is , meg nem is, jó pár földrajzi kilométer állt közénk, és mindkettőnk élete nagy részét a munka teszi ki, így csak mosolyogtam a „fenyegetésen „. Pár nappal később a reggeli rohanás után végre sikeresen landoltam az irodámba. S megdöbbenve tapasztaltam, hogy íróasztalom tetején egy papír valami áll, belekukkantva egy borosüveget találtam. Azt hittem egy újabb céges ajándék és gyorsan tettem is arrébb. Pár nap elteltével kérdeztem csak meg kollégáim, hogy esetleg nem tudnak-e valami infót nyújtani a rejtélyes üvegről, ők mosolyogva közölték , hogy pár nappal korábban egy késői délutáni órában érkezett, amikor én már rég a családot szolgálom ki otthon . Roham sebességgel írtam ezek után köszönő levelet, s miközben inzultáltam a billentyűket a szám szélén lévő széles mosoly valahogy nem akart szűnni. Hát, mégis csak megvette, elhozta és mind ezt titokban, mert tudja, hogy a titkoknak nagy erejük van,erősebbek, mint a kimondott szavak. Két hónapnyi betűváltogatás után elérkezett a megismerkedésünk évfordulója, kezdődött az újabb ijesztgetés, virágot fogok kapni e jeles esemény kapcsán. Azért ijesztgetés, mert nem vagyok híve az ajándékozásnak, legalábbis az ismerkedés ezen szakaszában. Független személyiségként élve életem számomra ez gát, gát a szabad érzelmek kialakulásának, hisz olyan, mintha valamivel én kezdenék tartozni neki. Tiltakozásom ellenére mégis megérkezett a csokor, rózsaszín, mert ezt a színvilágot juttattam eszébe a leírt és kimondott szavaimmal a telefonon keresztül. Futár hozta lelkesen , de a rózsák elhervadnak, viszont az a pár sor, ami a szálak közzé rejtve a kártyára volt írva mai napig megvan. Egy emlék, egy férfitől, Mr. Rózsaszíntől, akiben nem találtam meg a valóságban azt, akit szerettem volna, de kaptam tőle értelmes beszélgetésekkel teletűzdelt hónapokat,élményt az agyamnak, lelkemnek.