Sabrina egy ideig tűnődve nézte Friedrich mosolyát. Nem lesz ez jó így, gondolta. Aznap minden fájt. Olyan közel hajolt a férfihoz, amennyire csak lehetett. A leheletük összevegyült, mint egy vadonatúj parfüm, amilyet csak mesterek és véletlenek hoznak össze. Átfutott a fején, hogy ez a mosoly akár lehetne az övé is. Utánanyúlt, és - akár egy bűvészinas - lesimogatta Friedrichről, hogy megpróbálja áttenni a saját arcára. Ahogyan a tenyere közeledett, a keze megbillent, a mosoly pedig lecsúszott róla. Együtt nézték, ahogyan beesik a rács alá. A fájdalom most végképp óriásira duzzadt benne. Feszítette, elért az ujjai hegyéig, és kiúszott a levegőbe. Amikor felnézett, Friedrich már újra mosolygott. ( Magyar Fürge Ujjak )