Nos, hol is kezdjem. Talán ott, hogy immár két éve megragadtam egy kapcsolatban egy férfival, akit nem szeretek. Leginkább a történelemből oly ismert kényszerházasságokhoz hasonlítanám. Néhány heti sínylődés után úgy döntöttem, hogy felpezsdítem a lepusztult életem. Jelentkeztem az oldalra és láss csodát, kelendő lettem. Ki is választottam egy paramétereiben megfelelőnek tűnő "vizsgálati alanyt". Nevezzük Rémusnak. Első találkozásunk meglepő, de iszonyat kellemes csalódás volt. Az étteremben még a pincérnő is megcsodálta feszülő adottságait. Volt nevetés, flörtölés, huncutkodás. Úgy éreztem, hogy a testem és az agyam végre megtalálta azt, amit keresett, az izgalmak szűk labirintusát. De üzenem Rémusomnak, hogy tovább kell keresnem. Csók