"Nem vagyok előfizető, küldj email címet ha azt akarod hogy válaszoljak..." Kedves Nem Előfizető! Nézd, én, aki itt keresgélek, nagyon sokat kockáztatok. Családom van, gyerekeim, akiket nem szeretnék elveszíteni, és akik nem szeretnének engem elveszíteni. Az hogy mégis itt vagyok, pontosan azt jelenti, hogy Ők fontosabbak mint a kalandok, és olyan valakit keresek, aki szintén így érez a családjával. Számomra ez nagyon komoly dolog, és csak olyat tudok elképzelni ebben partnernek, aki ezt legalább ennyire komolyan veszi. De hogyan hihetném, hogy Te is komolyan veszed, ha nem ér meg neked havi 1-2 ezer forintot? Ha találkozgatunk, moziba megyünk, színházba, vacsizni, szállodába, főleg ha mindezért akár több száz km-t autózunk hogy nyugodtan megtehessük, az sokkal-sokkal többe fog ennél kerülni, persze leginkább nekem és nem Neked, de ha Te azt a havi két ezrest sem szánod rá, akkor hogyan hihetném hogy ugyanazt fogja mindkettőnk számára jelenteni ez a kapcsolat? Azt mondod, hogy azért nem fizetsz elő, mert félsz otthon a lebukástól. De akkor hogyan akarsz titokban találkozgatni, hogyan akarsz folyamatosan kapcsolatot tartani, ha ennyit sem tudsz megoldani? Ezek a bemutatkozás végére odaírt “nincs előfizum, küldj email címet hogy válaszolhassak” mondatok számomra egy nagy, vörös jelzőfényt jelentenek: továbbmenni veszélyes. Szinte biztos, hogy úgysem lesz belőle semmi, de ha mégis, az annál veszélyesebb: olyan valaki kezébe adnám életem jelszavát, aki post-it cetlin ragasztaná ki a monitorjára, a pizzarendelős mellé.