A férfi a megszokott udvarias köszönés után hirtelen az asszonyhoz lépett az ódon lépcsőfordulóban. Derékon kapta, és tűzforró csókot lehelt a nyakára. Kezei máris az asszony fehér köpenye alatt kutatták, majd érintették a selymes bőrt. A férfi száz és száz versen ezer és ezer mondaton túl volt, most csak annyit tudott kinyögni: Nem bírom tovább, akarlak. Az események ilyen hirtelen történésétől az asszony elveszett a hirtelen forróságban. Védekezésre képtelenül az agy hirtelen kikapcsolt minden logikát a fejében. Talán tetszett neki a férfi kissé. Talán csak a férfiből áradó mohó forróság ragadta meg őt is. Gombok szakadtak, ruhadarabok reccsentek, zihálás és sóhajok fulladtak egymásba. Csókok arcra, nyakra, szájra és vállra nem túl finoman és apró nyálcseppeket hagyva az egyszerre forró és egyszerre didergő bőrön. Ölelkezni – a francba – üzekedni kezdtek. A férfi szája a nő bíborvörös mellbimbójára tapadt miközben duzzadó hímtagja követelte az utat az asszony ágyékának titkai felé. Ahogy ölük egyesült egy pillanatra megállt az idő. Eltűnt a régimódi lépcsőforduló. Megszűntek a hangok. Mintha egy hatalmas ablak nyílt volna, meg amelyen kizuhantak egyenesen bele egy őszinte naplemente fényéből álló selyemtől habzó franciakrémesbe. A mozdulataik eggyé váltak felváltva az őrjöngés és ez egymásban lüktetés hullámaiban. A férfi a kéjtől zavarodottan – teljesen megőrülve – az asszony nevét ismételte (ezt persze nem árulom el), az asszony elfúló hangon ezt a mondatot ismételgette, hol nyögve, hol suttogva, hol mély sóhajtásokkal. Végül megtörtént. A gyönyör átszakadt a testükön. Az asszony háta a falnak feszült. Ágyékából elindultak a gyönyör hullámai, Ágyéktól hason és gerincen át végig a testén minden izmos és sejtet megremegtetve, megégetve, megérintve. Lélegzete halkra szorított nyögéssé formálódott szorosan kapaszkodott a férfiba tarkóját a falnak szorítva. A szeme mellett egy izgága verejtékcsepp vagy szökött könnycsepp csillogón sósan indult az arcán az álla felé. A férfi teste hirtelen megmerevedett. A gyönyör lüktetve forrón robbant ki mindent követelő hímtagjából. Az alig halkra sikerült majdhogynem ordításban, nyögésben benne volt minden, amit az asszony jelentett neki. A nevének magánhangzói, a vágyakozással töltött órák és az ébren töltött kialvatlan hajnalok dühe. Őrjöngésig felpörgetve érzékeit akarta az asszonyt. Egy hosszú csók után remegő lábbakkal hagyták el a lépcsőfordulót. Az asszony felfelé, a férfi az alsó szint felé indult el Az asszony a férfi borostája nyomát érezte a nyakán és az arcán és fájdalmat a derekán. A férfi egy köröm nyomának perzselését érezte a hátán. 2019.04.08.