Mivel hosszú távra keresem életem fontos, és kellemes perceihez „társam”, beszéljünk róla, nekem mit is jelent ez? Már csak azért is, hogy ez egyáltalán találkozik e a Te elképzeléseiddel? Mennyire vallunk hasonló nézeteket, mi az elképzelésünk erről, vagy csak úgy, általában a dolgokról. A két nemnek általában az itteni keresgélés mást-mást jelent. A férfiaknak kötöttségektől mentes szex kapcsolatot, könnyed kikapcsolódást, izgalmat, fűszert, pezsgést. A nők talán valami elveszett vagy soha meg nem volt dolgot keresnek. Nem titkolom, egy ideje keresgélek itt. Számtalan levelezésen, számos beszélgetésen, személyes találkozón, egy megpróbált-, és egy komolynak alakuló próbálkozáson túl. Azt gondolom így nagyobb élettapasztalattal is komoly definíciós problémák vannak emberek között. Ki, mit ért kapcsolat, tisztelet, öröm, szerető, diszkréció, tapintat, szabadság, megbecsülés, és hasonló szavak alatt. De ide sorolnám a felnőtt, érett, önálló gondolatokra és cselekvésre képes ember definícióját is. Kezdem a tisztelettel, elfogadással. Nálam a másik tisztelete azt jelenti, hogy megpróbáljuk elfogadni olyannak, amilyen. Nem próbáljuk átformálni, olyanná tenni, mint amiről mi azt véljük hogy jó, és így aztán ilyennek kellene lennie. Persze, idővel, vagy megfelelő összhang esetén majd mondhatunk neki dolgokat, melyekről mi azt gondoljuk, ha lenne benne vagy éppen elkerülné, akkor mint ember, mint szeretett lény jobb, tökéletesebb lenne. Mit jelent a másik tisztelete? (Lehet, hogy most néhányan megsértődnek, de aki így tesz azért nem kár.) Néhány hónap ismerekedés után azt látom, hogy sok nő vádolja a férfiakat, hogy nem olvassák el a reglapot, bemutatkozást. Nos, úgy látom ez kölcsönös! Akinek nem inge, ne vegye magára. Én, elég világosan leírtam mit keresek. Meg e cikk végén is kitérek majd rá, ha lesz időm. Szóval arról van szó, hogy az ember megadja: Valódi kapcsolatot, keres a testi érintések, fizikai valójával, erotikával szeretkezéssel együtt. Megadja világosan, hogy nem virtuális kapcsolatot, nem csak levelezőtársat, nem csak beszélgetést keres. Ehhez képest az értelmesnek tűnő nők kb. 90%-a ha eljut a levelezés, vagy beszélgetés addig a pontig, hogy találkozzunk, kideríti, hogy ez neki most nem is megy. Ne értsük félre egymást, nem a külsőről van szó, mert képet kérésre küldök. Tehát nem arról vagy szó, hogy a belső stimmel, a külső nem. Mondok példákat, hogy megértse mindenki, miről beszélek. Volt akivel hosszas levelezés, beszélgetés után találkoztunk. Ott elmesélte, hogy tulajdonképpen csak látnia kart, mert hát a család, a gyerekek, a napi munkaritmus nem is teszi lehetővé, hogy egy ilyen kapcsolat kialakuljon. Reggel munka, fix időbeosztással, aztán gyerek hazahozatal, utána délutáni, esti teendők, vacsora... Látható, hogy egy ilyen életvitelbe nem is illeszthető be egy ilyen kapcsolat. Hasonló és nagyon jellemző, hogy egy nő eljut egy pontra. Gyerek(ek) már nagyobb(ak), kezd(enek) önálló(ak) lenni. Egyszer csak ráébred, hogy a férjével való kapcsolata 10-15 éve gyakorlatilag nulla. Együtt élnek, egy háztartást vezetnek, a költségek feleződnek. Relatív kényelmes állapot, csak üres. De mint ember, de mint férfi-nő viszony, már hosszú-hosszú évek óta nem működik. Alig van egy kedves szó, nincs igazi érzelmekben gazdag ölelés, ha problémája van, szomorú, akkor azt már nem beszélik meg. Ha van szex, akkor az is unalmas, sablonos. –Már ha van még… És akkor előbukkannak a tini álmodozások. Egy tökéletes pasi, aki mással sincs elfoglalva, mint velem. (Nem vagyok egyoldalú, pasik pont ezt álmodozzák, csak nőkről. :-) ) Nos! Az álom megszületik, a tettek eljutnak a netes nézegetésig, regisztrációig, talán még esténként, éjszaka, lopott percekben a levelezésig. De amikor konkrétan oda jutunk, hogy hol találkozzunk, és mikor… Elillan a bátorság. A vágy helyét a félelem, a társadalmi konvenciók, a megfelelni akarás, a belénk ültetett gátak veszik át. De találkoztam már három, könyvet író nővel is. Ami nem baj, ha a bemutatkozó szövegben ott van: Ezért vagyok itt, ha van kedved elmesélni, akkor tedd. Különben én nem keresek senkit. Vannak néhányan, akik itt ragadtak. –Tudjátok! Olyan fura, amikor azt írja valaki: „Jé! Te nem sablon Ctrl-C/V levelet küldtél. Elolvastad a lapom, a gondolataim.” De amikor ír az ember valakinek, aztán néhány üzenetváltás után kiderül, már megtalálta azt, akit keres, csak hát nem törölte magát. Vagy néha visszajár „olvasgatni” cikkeket, ezért úgy tűnik aktív tag… Akkor elgondolkozik az ember, hogy mennyire is tartjuk egymást tiszteletben. Mert hát 1 perc alatt lehet módosítani a regisztrációt, hogy nem keresek senkit, és bemutatkozásba is csak 1 perc a következő mondatot beírni: „Kedves ismeretlen, aki az oldalamra tévedtél, köszönöm az érdeklődésed. De már megtaláltam akit keresek, nagyon boldog vagyok vele! Ezt kívánom neked is!” De számtalan hamis életkor, fotó, lakhely van megadva. Ami el tud indítani egy beszélgetést, de egy idő után úgy is kiderül, hogy nem Pest, hanem Eger. Milyen jó is lenne, ha megtisztelnénk a másikat, hogy az első levél megírása előtt mérlegelje: Képes egy ekkora távolságot hetente néhány alkalommal áthidalni mind időben, mind távolságban, azaz anyagilag. Lemond az esetleges prompt találkozások lehetőségéről, az együtt moziról, színházról, fagyiról, stb. Folytathatnám a sort, mert voltak még érdekes tapasztalatok úgy kb. fél év aktív keresgélés alatt. De ezzel csak arra akarok rávilágítani, hogy úgy tűnik, nem tiszteljük egymást. Feleslegesen raboljuk egymás idejét. Már a kezdetekkor manipulálunk, játszmázunk, hazudunk. Magunknak és a másiknak is! Tényleg van ennek értelme?! Tudom, ez kölcsönös, mert a férfiak sem különbek. Talán még azt is mondhatnám, sokan elég bunkók, ahogy hallom. De meg úgy tűnik számomra, hogy ez elég kölcsönös játékká fajult. Írom mindezt úgy, hogy próbálok az „értelmes lény” kategóriában maradni. Tehát elsősorban diplomás, tanult, vagy legalábbis értelmes, érzelmes bemutatkozással rendelkező nőkkel kapcsolatot teremteni. Tudom, az ember önzőnek tűnik, ha csak magáról beszél, magával foglalkozik. De most ennek ellenére én ezt fogom tenni. Mert csak azt tudom elmondani, elmesélni, hogy én mit keresek, mire vágyok, mit szeretnék, milyen vagyok. Te meg eldöntheted –hogy kicsit kavarjam a dolgokat: önálló, szuverén döntést hozhatsz, mindenféle nyomástól, manipulációtól mentesen-, mennyiben hasonlítunk egymásra, az számodra mennyire szimpatikus, mennyire szerethető. Tehát mit is keresek!? Azt pedig, hogy ezt kiben találom meg… Majd kiderül. Itt, most azt üzente ez a rendszer, hogy: "Ne tovább!". Azaz nincs több hely. Így a "Kit keresek 2"-ben folytatom :-) Tedd Te is, ha nem unod még.