Fél év alatt ennyien nézték meg az adatlapom. Nem sok, de nem is kevés. Előfordul olyan NB-1-es meccs, amire nem sokkal többen kíváncsiak. És én nem huszonéves csatár vagyok, hanem egy 57 éves nő. Egyébként nehéz itt a viszonyon 57 éves nőnek lenni. Könnyen átlátható, hogy ebben az óriás-webshopban semmilyen korú férfi vágyképében nem egy 57 éves nő szerepel, még akkor sem, ha a nő "amúgy szimpatikus és jól tartja magát". Elgondolkodtató élmény volt, hogy egy nagyon kedves levelezőpartnerem, akivel kitűnően megértettük egymást és csak hónapokkal fiatalabb nálam, pár évvel az életkorunk alá tette a keresése felső határát. Hát persze, a partner életkorának van valami önbecsülést növelő vagy éppen romboló szerepe, nem a gyakorlatban , hanem ott benn a fejben, azon a virtuális mérlegen, mert mi más mi jelentősége lenne ebben a korban 2-3 évnek? Bevallom, nekem is meglepő élmény volt, amikor az első hatvanas férfi megszólított, aztán utánaszámoltam, hogy alig idősebb, mint én:), vannak a fejünkben ilyen határvonalak. Mielőtt azonban busongani, vagy pláne panaszkodni kezdenék a koromra, érdemes egy pillanatra megállnom. Mert nézhetjük onnan is, hogy ki a csoda gondolta volna akár csak 10 éve is, hogy majd 57 évesen fél év alatt 2000 férfi, - húsz és hetven éves közötti - lesz kíváncsi rám. Közülük olyan kétszázzal kerültem valamilyen levélváltásba, legalább egy képkérés és viszontválasz erejéig. Legalább ötvenféle felfogást ismertem meg arról, mi fér bele a házasságba és mi egy viszonyba, mik az átléphető és átléphetetlen határok, egyáltalán, mi az "igazi viszony". Különösen a házas/független státuszúak mutattak elképesztő tarkaságot, onnantól kezdve, hogy együtt alszik ugyan a feleségével, de kihúzódnak az ágy szélére..., egészen az önálló, önszervező életig, ami már csak papíron házasság. Megismertem konzervatív, macsó, partneri és bizonytalankodó felfogásokat hűségről, megcsalásról, válaszutakról. A randimeghívások hasonlóan változatosak voltak az azonnalra szólótól a homályos távoli jövőbe helyezett "majd egyszer személyesen is... " elképzelésekig. Meglepően sokan szerettek volna levelezni, virtuális szinten tartani a kapcsolatot, ami teljesen ellenkezik a közfelfogással, miszerint a férfiak nem kitárulkozóak. Csak kellő távolság szükséges hozzá... Sok figyelmet és örömöt, érdekes felfedezéseket, jó poénokat, komoly tanulságokat, reményt és újrakezdést is köszönhetek a viszony.hu férfilátogatóinak. Meg persze magamnak is, a nyitottságomnak, optimizmusomnak és főleg bátorságomnak. Még mindig megvan bennem a vállalkozó kedv, nagyon bízom benne, hogy egyszer csak megtalálom az ideális partnert és főképpen az "ideális távolságot". Vagy van, aki nem ismeri a süni-mesét? Arról szól, hogy egyszer a sünik nagyon fáztak, ezért összebújtak, de akkor meg nagyon szúrták egymást. Szétszaladtak újra, de persze megint vacogtak, elindultak hát egymás felé, de már óvatosabban... és azóta is hol szétszaladnak, hol közelednek, keresik-keresik azt az ideális távolságot, ahol még nem szúrnak, de már melegítik egymást. Hát... ilyenformán:).