A fotó, ami a telefonomra érkezett tőled, meglehetősen elmosódott: talán épp a feleségeddel vásárolgattál, mikor megláttad ezt a csipkés és szexi fekete alsóneműt, és lopva lefotóztad. Aztán pár percen belül jött egy SMS is, a pláza és azon belül a bolt nevével, ezen kívül csak ennyi: „péntek 17.45, legutolsó próbafülke balra, az egyik csizmád orra lógjon ki a függöny alól.” Haha, nevetek magamban, biztosra mész, nehogy más hölgyhöz osonj be véletlenül. Mindenesetre, már öt óra körül ott lebzselek az üzletben, amit egyébként is jól ismerek, hiszen a kedvező ár-érték arány miatt rengeteg nő – köztük én is - vásárol itt. Próbálom beazonosítani a felsőt a fotó alapján, és izgulok, hogy legyen a méretemben. Őrültek háza van, normál körülmények között én ilyenkor már nem járok boltokba, nem bírom a tülekedő emberek tömkelegét. Végre megtalálom a kombinészerűséget és a próbafülkék felé nyomulok. A bolt méretének megfelelően rengeteg a próbafülke, legalább 20 db mindkét oldalon, de még így is toporognom kell, mire felszabadul a bal oldalon a leghátsó. Beosonok és leveszem mindenem. Nem merek tükörbe nézni, pedig egész jól áll rajtam ez a cucc, de utálom, ha néznem kell a testem. Nincs rajtam semmi más, gondolom nem is lehetne… Tanácstalanul a falnak támaszkodom és behunyom a szemem. Érzem, ahogy emelkedik a pulzusom a várakozástól, mezítláb vagyok, teljesen elernyedek, csak a puncim lüktet várakozóan. Hideg levegő kúszik a hátamon, végre nem egyedül vagyok a próbafülkében. Ott vagy már mögöttem, kitöltöd a teret, az űrt, a hiányt, mindent. Csak a kabátod veszed le, legalábbis a zajokból ezt szűröm le, én még mozdulatlan vagyok, nem nyitom ki a szemem, várom, hogy eldöntsd, mit tegyek. Leülsz a próbafülke oldalára erősített keskeny ülőkére, és háttal magadnak az öledbe húzol. Érzem, ahogy a faromhoz dörgölöd magad, és a fülembe suttogsz: nyisd ki a szemed. Kinyitom hát, farkasszemet nézek magammal, és magam mögött Veled is…fekete bőrkesztyű van rajtad, le sem veszed, egyikkel a számat fogod be, másikkal előveszed a nadrágodból a péniszed és beilleszted a puncimba. Aztán már a csiklóm simogatod, miközben irányítod a mozgásom, egyre vadabbul. Befogod az orrom és a szám, nem adsz levegőt, amíg görcsösen nem robbanok a farkadon. Aztán hamarosan te is elernyedsz….de még nem húzódsz ki belőlem, csak előre döntesz, amennyire lehet, a száddal letéped a kesztyűket a kezeidről, és benyúlsz a csipkés felső alá…a körmeiddel, a vállamtól egészen a derekamig olyan mély barázdákat húzol a hátamon, amilyet csak képes vagy….érzem, ahogy több helyen kiserked a vér. – Mert tudom, hogy nem szeretsz nyomok nélkül létezni – suttogod a fülembe. Ez a karácsonyi ajándékod, meg az immár kissé véres felső, amit önfeledten himbálok a kezemben, amíg forró csokit iszunk a karácsonyi vásár forgatagában…