Lázas szervezésbe kezdtünk, de a kedvesem munkája borította sajnos a légyottunkat, így jött a következő péntek éjjel, mire csütörtökön bekopogtatott hozzám a havi vendégem, megint sztornózni kellet, nem kicsit voltam sík ideg, de ez van, jött a következő hét péntekje, amikor is végre semmi sem jött közben és este 8-kor pattantam be mellé, hogy együtt menjünk a panzióba. Ezt megelőző 3 hétben folyamatosan csacsorásztunk telefonon, kibeszéltünk minden részletet, vágyat, és lassan már kezdtem úgy érezni, ahogy előkészítette nem mindennapi libidóját, hogy lehet kevés leszek neki......ami idáig még nem fordult elő, de hát ki tudja. Megérkezve becuccoltunk, az ágyra dobta magát, én odabújtam mellé és finom csókolózás közepette kerültek le sorra a ruhadarabok rólunk. Többször említette, hogy szeretkezni szeret nem dugni, és úgy tapasztaltam ez a szó sem ugyan azt takarja mindenki számára, mert hogy az az állati ösztön ami benne tombolt, annak köze nem volt a szeretkezéshez. Szeretem a vadságot ép annyira mint a finomságot, felkészültem testileg és mentálisan is, hogy most nagyon szét leszek szedve. Egy pici nyelvjáték után az ujjai következtek, amivel olyan gerjedelemre keltett, hogy csak úgy fröcskölt minden behatolásnál a puncim, ettől még jobban bevadult, olykor el kellett már kapnom a kezét, hogy ne ennyire erősen használja, de imádtam, rettenetesen élveztem, nem is lehetett volna letagadni. Sok férfi, sokszor emlegeti, hogy imád nyalni, menet közben viszont érzem, hogy ez nem mindig van így, sőt, vagy nehezen veszik a lapot ha valaki nem egy sémára élvez, pedig férfiak között sincs két egyforma, se kézzel, se szájjal történő izgatás hatására, ezért nem is értem mi a csodálkozás tárgya. 3x futott neki, hogy nyelvével a csúcsra juttasson, de csak bele bele kapott, hol csinálta, hol abba hagyta mikor is kihasználva a pillanatot megsúgtam neki, hogy hogyan fog ez sikerülni ha valóban ezt akarja elérni nálam. Kitartását siker koronázta, láss csodát, de már mindent és mindenkit oda kellett képzelnem, hogy el tudjak élvezni, így nem rajta múlott. Persze kedvesem boldog volt, hogy mekkora csődör, de amit nem kellett volna, megkérdezte te mindig ilyen nehezen élvezel el? Képzeld el a helyzetet.........és engem, aki csípőből bármire tud válasszal szolgálni, így kicsúszott rögtön a számon, - édesem, ha gyorsabban járt volna a nyelved hamarabb elélveztem volna! ......mindezt nevetve, s közben az futott végig a fejemben, hogy ha én is ilyen lassan húzogatnám a farkadat te sem élveznél el a büdös életbe, de felesleges megmagyarázni azt ami egyértelmű. 3 hétig azt hallgattam, hogy ő aztán órákig szeretkezik és nehogy majd másfél óra múlva azt mondjam, nem bírom már. Így aztán mikor az első és egyben utolsó baszással végeztünk, nem bírtam megállni és megkérdeztem, ennyit bírtál? .....hát ennyit, és onnantól úgy viselkedett mint aki nem szeretőt akart csak egy kellemes kefélést. Szép csendben elmaradtak az üzenetek, a hívások, de még várom az utolsót, hogy ha már ő nem elég tökös, hogy elbúcsúzzon, akkor én segíthessek neki. Olvasva ezt a sok happy sztorit nem is tudom, hogy nevessek vagy sírjak a dolgokon, csak én fogom ki az ilyen műcsődöröket, vagy csak én írom le ezt a sok szerencsétlen helyzetet? Mindegy is, mert mivel volt részem a jóban is, szerencsére többször is, tudom létezik, a jó pedig felállított egy mércét amiből ha lejjebb adok akkor önmagamat nem becsülöm eléggé ahhoz, hogy élvezzem azt a szeretői viszonyt ami mindent meg tud adni nekem amire vágyom. ;) Mindent, mert vagy mindent vagy semmit.