De eljutottam arra a pontra, hogy kell egy felület ahol csak én tudom ki vagyok. 2,5 éve vagyok jelen az oldalon, más néven, másként. Most elérkezett az idő, hogy titok maradjak és leírjam mind azt amivel napi szinten szembe kerülök. Elég volt a sok inkorrekt emberből, az álmodozókból, a nem is tudom mit akarok pontosan-okból, az összes felesleges kifogásból amikkel találkoztam itt is. Új fejezethez értem, ha nem képes egy férfi megadni nekem amit szeretnék, akkor majd több lesz. Nem kell az érzelem, akkor ne érzelmeskedjünk annyira, de ne is csodálkozzunk ha visszafelé is csak ép annyi jut amennyi elégséges. Egy nő legnagyobb fegyvere a titokzatossága tud lenni, de egyre kevesebb férfi van aki képes egy pici kihívásnak megfelelni a cél érdekében. Hát lássuk milyen az amikor egy nőnek van több szeretője és nem egy férfinek. Hiszen a szeretők nem tartoznak egymásnak beszámolni semmiről, így tudniuk sem kell egymásról, ami csupán logisztika kérdése, abban meg egész jó vagyok. És hogy miért is jutottam erre a döntésre? Nagyon egyszerű, lebuktam, asszony ép kórházba került, de a kedvencem a káosz lett az életem, rengeteg a munkám, csak a baj van, majd asszony rájött siklik kifelé a házasságunk és változtatni akar.........hogy ezek az indokok igazak-e vagy sem, nem jártam utána, minek is tettem volna, nem volt fontos annyira, de ha csak kifogások voltak, akkor szánalmas, főleg mert nevetséges is lett volna, hisz nem olyan volt a nexus. Minden esetre ezt én nem tudhatom sosem. Az elmúlt egy hónapomban volt pár randim, van akit már el is felejtettem, van aki még itt van és ezt innentől fogva így fogjuk játszani. Le fogom írni, ki miért nem jöhetett szóba. Például egy jó ötvenes férfi, aki sportos, intelligens, jó megjelenésű volt, de mikor megláttam, hogy a kisujján hosszú a köröm, hát az számomra olyan hideg zuhany, hogy nem tértem magamhoz. Akkor meg végkép mikor egy rutinos mozdulat során a karmocskájával megcirógatta a orrocskáját belülről. Talán nem kell mondanom mennyire illúzió romboló látvány volt. Egy 40-es férfinél, én szokás szerint kinyalva szállok ki a kocsimból, erre egy több helyen lyukas pulóverben meg áll előttem az illető. Ilyenkor kb annyi jutna eszembe, hogy höh!? Tehát ilyen is van, ami egy képről sosem látszik, de ott van a kegyetlen valóság.