Mézga Géza kontra Hufnágel Pisti. Legtöbbünknek súlyos válságra van szüksége ahhoz, hogy feltegyük magunknak a kérdést: Ki vagyok én? Egy súlyos betegség, egy közelállónk halála, egy házasság vagy egy kapcsolat kudarca, valamilyen függőség, vagy elviselhetetlennek tűnő magány. Miért pont én? Miért nem ő? Mit csináltam rosszul? Érdemes még élni ezek után? Hogy engedhette meg Isten, hogy ez megtörténjen? Ha eljutottál oda, hogy feltedd magadnak ezeket a kérdéseket, már elindultál a megvilágosodáshoz vezető úton. Ez lesz a katalizátorod a továbblépéshez. Gyermekként őrületbe kergettük a szüleinket a szűnni nem akaró kérdéseinkkel: Miért, miért, miért? Most kitől kapjuk meg a válaszokat? Mi az életünk célja és értelme? Az ilyen Nagy Kérdésekre a válasz csak az életnek nevezett utazás során bontakozhat ki. És oda csak a nemtudás útján juthatunk el, vagy még inkább a nem-tudás útján. Ha mindig azt hisszük, hogy tudjuk a választ, akkor hogyan fogunk fejlődni? Ha láttuk szüleinket fáradtan, lestrapálva hazajönni a munkából, sokunkban felmerülhetett a kérdés: Erről szól az élet? Mi ennek az értelme? Én nem akarok így élni! Mert ha ez vár rám is, akkor inkább fejbe lövöm magam. Egy nyilvános WC-ben olvastam a következő bölcsességet: Az élet szar, mire végére érsz a szívásnak, addigra pont belehalsz. George Bernard Shaw mondta: „Az élet nem arról szól, hogy megtaláld magad. Az élet arról szól, hogy megteremtsd magad. Folyton a körülményeket hibáztatjuk, hogy olyanok vagyunk, amilyenek. Én nem hiszek a körülményekben. Ebben a világban azok sikeresek, akik felkelnek, körülnéznek, megkeresik a kívánt körülményeket, és ha nem találják, létrehozzák őket.” Hogyan érhették el a tisztánlátást ebben a témában Avilai Teréz, Jézus Krisztus, Lao Tse, vagy a maiak közül Dr, Hagelin és Eckhart Tolle? Úgy, hogy a tudatosságukat használták a tudat vizsgálatára. Dr. Edgar Mitchell (NASA űrhajós) az űrből visszafelé jövet ezt a következtetést vonta le: „Egy pillanatban rájöttem, hogy ez a Világmindenség intelligens. Halad egy irányba, és nekünk közünk van ehhez az irányhoz. És az a teremtő szellem, teremtő szándék, ami a bolygó történelme során belőlünk jön, és odakint van, az mind egy és ugyanaz. A tudat maga az, ami alapvető, ami lényeges. Ha megváltoztatjuk a magunkról kialakított elképzelésünket, hogy kik vagyunk, és képesekké válunk magunkat teremtő lényeknek látni, akik egymásba kapcsolódva fizikai tapasztalatokat teremtenek, azon a létezési szinten, amit tudatosságnak hívunk, akkor elkezdjük igencsak másképp látni és teremteni ezt a világot, amiben élünk. Ha elsőre nem lennének érthetőek ezek a mondatok, nem kell rögtön feladni. Nekem sem voltak azok. Néhány év, és jó néhány könyv elolvasása (némelyiket többször is) után már más volt a helyzet. Azt hiszem Einsteintől származik az a mondás, hogy: „Egy problémát nem lehet azon a szinten megoldani, amelyen keletkezett.” E hosszú bevezető után térjünk rá a sokunkat érintő és érdeklő témára. Ez pedig a Mézga Gézáné (született Kovács Éva) esete Hufnágel Pistivel. Ha az egészen fiatalok nem tudnák kik ők, kérdezzék meg a mamájukat. Kovács Évának, mint minden nőnek alapfelszereltsége egy arcelemző szoftver. Ennek segítségével nagyon nagy biztonsággal meg tudja állapítani az archoz tartozó hímnemű egyedről, hogy alkalmas e arra a feladatra, amire alkalmazni szeretné. Mielőtt az arc elemzésébe fogna, előbb a távolfelderítő radarjával végigpásztázza a jelöltet. Ha a visszaverődő hullámokból egy magas, arányos testalkat rajzolódik ki, akkor a hím abban a szerencsében részesül, hogy a nő közelebb engedi magához. Annyira közel még nem, amennyire a hím szeretné, mert előbb még át kell esnie egy alaposabb ellenőrző vizsgálaton. Ha a nő termékeny fázisban van, akkor nagyon nagy biztonsággal le tudja tapogatni az illető tesztoszteron jegyeit. Az arc férfiassága egyben szimmetrikusságot is jelent, mert csak a stabil és erős immunrendszerrel rendelkező férfi „engedheti meg magának” az immunműködést gátló magas hormonszintet. Az arcszimmetria általában együtt jár a test szimmetriájával, tehát elég csak az arcot feltérképezni. Ha a hím megszólal, az egy újabb támpont az alkalmasságát illetően, ugyanis a hang mélysége is a szaporodási siker jeleként értékelhető. Ezekre nem magamtól jöttem rá, sok tudományos vizsgálat igazolja, és ha nem bulvárlapokat olvasunk, vagy bárgyú valóság show-kat nézünk, előbb - utóbb szert tehetünk ilyen ismeretekre is. Igaz, akkor nem fogjuk megtudni, hogy percemberkék kit, kivel, hol, és hogyan csaltak meg az elmúlt napon. De akinek ez hiányzik... Sokszor a nő sincs tisztában a kiválasztás logisztikai hátterével, ő csak az évmilliók alatt kialakult ösztönire hagyatkozik, és ritkán is téved. A nő az evolúció mozgatója és egyben zseniális szervezője. Van viszont egy nagy dilemmája, ami a későbbi problémák okozója. Nevezetesen, ha a génjeit sikeresen akarja tovább örökíteni, akkor olyan férfival kell párosodnia, aki szuper géneket ad át neki. A baj az, hogy a szuper férfiak a nőktől érkező visszajelzésekből hamar rájönnek, hogy kapósak. Az ilyen férfiak szaporodási stratégiája többnyire az, hogy ejts teherbe minél több nőt, semmint ragadj le egynél és ringasd a bölcsőt. Ha a nő egy ilyen macsótól esett teherbe, akkor az őskori viszonyok között élelem és védelem nélkül nem sok esélye volt, hogy a gyermekét fel tudja nevelni. A nőnek tehát olyan férfi kell, aki családszerető, gondoskodó, jó vadász és segít felnevelni az utódokat. Ez nem a szuper férfi lesz, hanem éppen ellenkezőleg, Mézga Géza. Az évmilliók óta tartó vívódás ma is jelen van a nő mindennapjaiban, és a menstruációs ciklus különböző fázisaiban hol erre, hol arra hajlik a megoldásban. Hát, ebből aztán nem kevés probléma származik. Szerencsés esetben a két férfitípus egy személyben is testet ölthet, azonban őket többnyire csak a szuper nők tudják becserkészni. Vajon hány Hufnágel Pisti szaladgál itt a „Viszonyon”? Gyanítom, hogy többségében Mézga Gézák vagyunk. Az már a privát szerencsénk, ha belénk látnak egy kis Hufnágel Pistit is, mert akkor talán lesz szex is. Lehet, hogy néhány millió év múlva már egy új férfitípus megjelenésére lehet számítani. De kinek van annyi ideje? Az evolúció malmai lassan őrölnek. Ha viszont a nőknek szükségük lesz erre a típusra, el fogják érni, hogy kialakuljon. Ők lesznek a Hufnágel Gézák. Tudományos körökből vannak olyan vélemények is, hogy egy távoli jövőben az evolúció olyan irányt is vehet, amikor már nem lesz szükség a férfira a szaporodáshoz. Az állatvilágban vannak erre példák. Az lesz ám a jó világ!? Már arra az apró kis „alkatrészre” sem lesz szükség, mint ma, a mesterséges megtermékenyítéskor. A háborúk, a küzdősportok, a kocsmák, (és még hosszasan sorolhatnánk) velünk együtt el fognak tűnni a Föld színéről.. Talán még a nemi erőszak is, bár ebben nem lennék olyan biztos. Az ember manapság is sokszor követ el erőszakot maga ellen. A személyiségjegyeink jórészt a környezet hatásának köszönhetőek alakulnak ki. Az, hogy ilyenekké váltunk, azt nagyrészt a nőknek „köszönhetjük”. Ha a nők nem akarnának minket megversenyeztetni.... Ha nem lenne ilyen egyértelmű számunkra, hogy csak a legrátermettebb nyerheti el csak a kegyeit... Az ősidőkben is a legügyesebb, a legjobb vadász szakíthatta át elsőként a... hogyan is írjam körül...megvan, a „célszalagot” Ma a legtöbben már nem megyünk vadászni. Inkább jól fizető állásokkal, drága autókkal, luxus nyaralásokkal adjuk tudtára a nőnek, hogy biztonságot tudunk nyújtani neki és leendő utódainknak. Aztán elérkezünk a harmincas, negyvenes éveinkhez, és szinte sorsszerűen bekövetkezik az életközépi válság, amiről már az elején említést tettem. Néha kétségbeesetten keressük a kiutat ebből a helyzetből. A megromlott kapcsolatot új partner „beszerzésével” akarjuk elfeledtetni. Ez ideig óráig sikerül is. Sokan az evésbe menekülnek, vagy véget nem érő vásárlásokba kezdenek. A kettő (három?) együtt sem ritka. Nagyobb ház, autó, lapos tv, ruhák, barát, barátnő stb. Idő kell hozzá -kinek több, kinek kevesebb-, hogy rájöjjünk, nem ez a végleges megoldás. Csak kívülről várni a változást, az bizony sokszor zsákutcának bizonyul. Egy új kapcsolat kivezethet a válságból, de nincs mindenkinek ilyen szerencséje. Olyan megoldást kellene találnunk, ami akkor is biztosítja a normális működésünket, ha éppen nincs senkink. Erre való a meditáció. Anélkül is el lehet lenni, de a mai életünk tele van stresszel és annak a feloldására szerintem ez a legalkalmasabb. Aki megtapasztalja a meditáció áldásait, arra vágyik, hogy megoszthassa boldogsága titkát szeretteivel, barátaival. Tulajdonképpen én is ezért írtam, írom ezeket a „történeteket”. Kivétel nélkül mindenkinek, még annak az ismeretlennek is, aki le Casanovázott, hiszen Ő is egy érző, szeretetre vágyó és érdemes lény, akivel az élet kicsit talán mostohán bánt és ezért van most benne egy kis tüske. Lehet bármilyen jó szándékú is az indíttatás, ha ezek visszapattannak azokról, akik nem kérnek a tanácsaimból a ”helyes élet titkát” illetően. Mi több, ezt tolakodásnak veszik és ez ellenszenvet kelthet bennük. Akiket most nem sikerült meggyőzni, azok is elkezdenek majd elindulni az úton, ha belülről fakadó szükségét érzik. Minden a maga idejében történik. Én is akkor kezdtem meditálni, amikor a szellemi fejlődésem megérett rá. Mindenkinek magának kell végigmennie ezen a belső felkészülési folyamaton. Sok sikert hozzá! Elnézést kérek, ha nem lennének elég összeszedettek az írásaim, ha pongyolán fogalmaznék. Most például egy kicsit siettem is vele, hogy legyen olvasnivaló az ünnepekre. Csütörtök este tudtam meg csak, hogy a hétfő ünnep. Olyan a munkám, hogy nálam az ünnepek és hétköznapok egyébként is összefolynak. Egyetlen fix pont van az életemben, amit nem felejtek el. A Karácsony, a szeretet ünnepe.