Itt,ezen a fórumon "találkoztunk " először. Ő írt,én elolvastam,majd én írtam Neki,és Ő visszaírt. Aztán elindult valami. Valami sejtelmes,homályos,ugyanakkor különlegesen bizsergető. Nem kapcsolatnak indult,csak levélváltásnak.Eszmét cseréltünk,több értelmes,értékes témát érintve. Levelezésünk hangulata vidám,őszinte és görcsölés nélküli volt.Hiszen nem volt tétje,nem volt kényszeredett.Én pl.az általa kritériumként felállított korosztályból is kilógtam:-) Napokon keresztül jöttek-mentek a levelek,kinőttük ezt a fórumot,emilkébe váltottunk. Kapcsolata tudott volt,én függetlenségem is,de ez nem jelentett akadályt....akkor még. Kevés idő,talán pár nap elteltével már keveselltük a leveleket,jöttek a telefonos beszélgetések.Persze egy irányból,hiszen én nem hívhattam,de ezt már jó előre letisztáztuk,és nem is okozott gondot egyikőnknek sem.Ő szuperjól megoldotta a helyzetet,én nagyon jól kezeltem a számomra kijelölt telefonálási időszakot.Szerettem a hangját,mely megnyugtatón,érzékin és kedvesen búgott a telefon másik végén.Önfeledten,fesztelenül csevegtünk,mintha ezer éve ismertük volna már egymást.Pedig még egy hónapja azt sem tudtuk a másikról,hogy létezik. Nem sokkal az első levélváltás után elkövetkezett az első személyes találkozás.Nem véletlenül nem írtam randit,mert akkor még mindig nem tartottam annak. Egy férfi,aki szeretné látni a beszélgetőpartnerét....ez is lehetett volna a történetem címe. Szinte észrevétlenül elröpült az a pár óra,majdnem egy fél napot együtt töltöttünk anélkül,hogy szexről vagy intimebb dolgokról beszéltünk volna.De ez így volt szép és tüneményes. Majd jött a búcsú ideje.Nekem,mint nőnek jól esett volna egy apró jelzés,hogy tetszem-e ,vagy hogy "bejövök"-e egyáltalán? Félénksége és udvariassága meglepett.Kértem,hogy fogja meg a kezemet....érezni akartam a bőrét,és a reakcióját.Tenyere izzadt a kezem alatt,izgatottnak tűnt és annak is vallotta magát.Próbáltam megnyugtatni,hiszen semmi követelés,semmi ígéret nem hangzott el.Annyira sikerült higgadtnak maradnia,hogy megcsókolt.Lágyan,érzékien,kedvesen.Nagyon finom volt! Mint két tini,gondoltam és megnyugodva könyveltem el,hogy nem vagyok számára közömbös. Majd hazautazott. Ezután ismételten levelek,telefonálások...azt gondoltam ő is jól érzi magát így,talán hiányzom is neki.....nekem hiányérzetem támadt,ha egy nap kimaradt valamilyen indokkal. Valahogy forrt körülöttünk a levegő,még több száz km.távolságban is. Kicsivel több mint egy héttel a találkozás után véletlenszerűen összehoztunk egy randit,vagyis úgy alakítottuk az életünket,hogy találkozhassunk. Boldogan,szinte repülve ültem be az autójába,és utaztunk együtt ,vidáman,önfeledten csevegve.Mint akik tegnap is együtt lettek volna.Semmi görcsölés,semmi kényszeredettség,semmi muszáj....semmi rossz nem történt.Már-már mesébeillő a történet.Vártam rá pár órát,míg a dolgát intézte,és szabadon élveztem az első igazi tavaszi napsugarakat.Fejem kiürült,lelkem szárnyalt, ültem egy padon,néztem a körülöttem siető embereket és nem gondoltam semmire. A hazafelé út kissé kalandosra sikeredett,de nevettünk nagyokat,felszabadultan,időnként gyerekesen. Megfogta a kezemet.....tenyere már nem izzadt,nyugodtan pihent apró kezeim között. Néha hozzáért a combomhoz.Már nem véletlenül. Levegőért kapkodtam,szívem kalapált,felemelő érzés volt. Sajnos, sietnünk kellett.Így ismét csak a búcsúcsók jutott,de az már férfias,erőteljes,vehemensen izgató volt. Ekkor sem volt erőszakos.Mindvégig úriember módjára és tisztességtudóan viselkedett. És ezután jött tőlem egy butaság,egy önző kérés felé.Ami nagy valószínűséggel,de rádöbbentette,hogy kinek hol a helye.A tisztességes helye. Egymás mellett nincs,az tuti. Próbálta Ő kedvesen,mentségeket felhozva tudtomra adni...a lila köd elborított mindent. Úgy éreztem,igen,mellette lehetek az,aki....és nekem elég lett volna az,amit Ő ad,amit tud adni.(nem anyagiakra gondolok) Az ideje egy részére,a figyelmére,a kedvességére, a csókjára vágytam. Megijedt?Feleszmélt? Talán sosem tudom meg.... Egy nős Férfi,aki fél az érzelmek viharától.Csak ezt éreztem,és mérhetetlen,leírhatatlan csalódást.Amit most leírok Nektek kedves "viszonyosok".Kiírom magamból,hogy miért? Még nem tudom...talán nem szabad érzelmeket belevinni egy ilyen kapcsolatba...talán jó tanulóidő volt? Valóban nemtudom....