Mert nem Valakit keresek. Mert a Valaki Bárki lehet, aki kedveset szól, megölel, virágot hoz és betakar. A Valakivel lehet sétálni, nevetni, kirándulni és szeretkezni, a Valaki éli az életét, időt tölt velem, mikor kedve szottyan, aztán továbbmegy. A Valaki fontos ember, tudja mit akar, rám szól, ha elkenődött a festék, ha kilóg a blúz, ha ottmaradt a morzsa a fogamon. A Valaki fel és lecserélhető, ma van, holnap nincs. Valakije Mindenkinek lehet. Én nem az életemhez, a napjaimhoz, a perceimhez, hanem a sorsomhoz keresek egy másik sorsot. Valakit, aki nem Valaki, aki egyetlenegy. Akiben boldogan tudok lakni, aki a magasba dob és elkap, ha zuhanok. Akinek én vagyok a folytatása, aki kimondja, amit álmomban gondolok, akinek nem vagyok sok és nem vagyok kevés, se túl hideg, se túl meleg, hanem pont jó. Aki akkor jön, mikor jönnie kell, aki megérdemli a kidobott éveket. És ez nem lehet Valaki, csak olyan, akinek a sorsa az enyém tükre, a folt a ruháján az én cérnámhoz való, a lépte visszhangzása altató mesém, illata béke, hangja megváltásom. Ezért van Senkim és ezért nincs Valakim. Mert a Valakire sohasem kell várni, az jöhet ma, tegnap, holnap, vagy akármikor. A sors-társ az más. Az akkor jön, mikor pontban jönnie kell és nem érkezik Valakihez vagy Bárkihez.Csak hozzám, mert én Én vagyok.