A nő félrefordulva ült a busz ülésén. Elnézést kérve az élettől, a többi utastól, hogy foglalja a helyet. Szinte áttetsző volt azon a kedd délutánon. A lelke sajgott a fájdalomtól. Ma reggel érkezett a városba. Az egész délelőtt izgalmas várakozással telt. Ma!!! Végre!! Találkozhat vele. Délre beszélték meg az időpontot, de a nő már 30 perccel korábban odaért. Egy padra ült, várakozva, izgatottan. Minden közeledő alak láttán hevesebben vert a szíve. Kíváncsi volt rá, milyen is élőben a férfi.. a fényképek biztos nem adják vissza a valóságot.. Már négy hónapja leveleztek, naponta többször is. Ismerték egymás ezer apró titkát, érzéseit, de egymást még nem érintették. De már elmúlt fél egy, és még semmi. Talán közbejött valami? Ezt a találkozót egyeztették, már három hete.. Délután négykor adta fel. A sokadik sikertelen telefonálás után. "A hívott szám jelenleg nem kapcsolható". Alig tudott elvánszorogni a buszmegállóig. Valami mintha összetört volna benne.. A baleseti jegyzőkönyvből: "40-45 év körüli férfitest...a teherautó féktávolságon belül érkezett...szétszóródott virágcsokor...mentőkocsi hívása már nem szükséges..