Van, aki azt tartja, felesleges a miérteken gondolkodni, engem mégis érdekelnek a miértekre adott válaszok. Most az foglalkoztat, vajon az itt regisztrált férfiak mit gondolnak az itt regisztrált nőkről. És vajon mit gondolnának arról, ha a feleségük is regisztrálna ezen vagy hasonló felületen? Amikor az ember lánya egy ilyen felületen regisztrál, olyan intenzív ismerkedésbe kezd a férfinemmel, ami a hétköznapokban lehetetlen. Még hamvas „kezdő viszony-kereső” koromban, egy érzelmileg is kölcsönösen forró kapcsolatban (vagy csak én tapasztalatlan hittem ezt :D ), egy igazán intim helyzetben partnerem megkérdezte tőlem, hogy egy ilyen intelligens, értékes nő, mint én, miért csinálja ezt? (A jelzőket ő használta, természetesen nem én minősítem magam.) Nagy hibát követtem el, mert nem kértem, hogy fejtse ki, mire gondol, hanem kijelentettem, akár el is mehetek, mire persze élénken tiltakozott. A következő élményem ahhoz a merész kérdésemhez kapcsolódott, amit egy másik úriembernek szegeztem, hogy vajon mit szólna hozzá, ha a felesége egy ilyen felületen ismerkedne. A történetét nyugodtan nevezhetem a szokásosnak, nincs otthon szex. A kérdésemre nagylelkűen azt válaszolta, hogy őt nem érdekli, csak legyen boldog valaki karjaiban az asszony, mert hisz jó dolog a szex. Mikor legközelebb újra felhoztam a témát, kibújt a szög a zsákból: na, azt azért mégsem, nehogy már az asszony ilyet csináljon. A legfrissebb élményem megint elgondolkodtatott. A nagyon kedves úriember azt a problematikát vetette fel, hogy ez a szexpartner-kereső dolog azért más a férfiak és a nők szempontjából, hiszen a szokásos felfogás szerint, amit a férfiaknál dicsőségnek tartanak, azt nőknél – hogy finoman fogalmazzam – negatívként ítélik meg. Szóval, hogy is van ez? Rossz nők lennénk, mert szexkapcsolatot keresünk, miközben kapcsolatban élünk? Vagyis a férfiaknak lehet, a nőknek nem illik? Lehet, hogy ez az oka annak, hogy vannak férfiak, akik egyébként bámulatosan intelligensek, mégis köszönés nélkül jönnek és mennek, hogy még annyira sem méltatják a nőt, hogy azt mondják, ennyi volt? Lehet, hogy nagyon mélyen belül a régi berögződések működnek, és ezért bánnak tiszteletlenül a nővel, akivel kapcsolatban voltak? Ez akár jó mentség is lehetne, de én semmiképpen nem adnék felmentést felnőtt emberek részére. Én – őszintén megmondom – egyenlőségpárti vagyok. A párkapcsolatban amit szabad az egyik félnek, azt szabad a másiknak is, bármennyire fáj. Ha az a kérdés, hogy intelligens nő létemre miért csinálok ilyet, akkor felmerül a kérdés, intelligens férfi miért csinál ilyet? Ha férfiként „jogom” van szeretőt keresni, akkor nőként is „jogom” van szeretőt keresni. És ahogy egy férfinak sem dicsőség minden héten más ágyába bújni, egy nőnek sem az, vagy ha mégis a számszerűséget díjazzuk, akkor mindkét fél megítélése az eredménytől függjön, ne a szokásjogtól. A miértektől indultam. Mindenki tudja, hogy miért regisztrált ide. Én is. Van, akinek az érzelmek, van, akinek a gyengédség, van, akinek egyszerűen a figyelem hiányzik. Van, ahol nincs, kevés vagy nem megfelelő a szex, van, ahol elmúlt a varázs. És van olyan is, amikor a saját hódítási potenciálunkat teszteljük, hogy erősítsük az önbizalmunkat. Azt hogy hatunk-e még a másik nemre, úgy, ahogy szeretnénk. A miértekre a válasz épp annyira összetett és egyedi, amennyire egy párkapcsolat is összetett és egyedi. Nincs két egyforma kapcsolat, nincs két azonos miért. Mégis azt gondolom, hogy miközben mindenki története egyedi, azért egy közös vonás van, ha párkapcsolatból jöttünk ide. Nincs olyan, hogy nekem nem jó, a páromnak jó. A párkapcsolat akkor jó, ha mindkét félnek jó. A párkapcsolat, ahogy a szex is páros játék, és mint minden páros játék akkor jó, ha mindkét játékos elégedett, jól érzi magát, ha mindkét fél élvezi a játékot. Mindig vannak kivételek. De hogy csak kivételek lennének?  Persze, mint minden hétköznapi filozófia ez is egyedi és csak gondolatroham valamiről, ami mostanában foglalkoztat. Lassan beírhatom az érdeklődési körömbe: a férfiak és a miértek. 