A főútról lefordulva lassan sétálsz a ház felé a csendes kis utcácskában. Szinte teljesen kihalt a környék, csak néhány kutyasétáltatót látsz a távolabbi parkban, erre egy ismerősöd sem lakik, nem lehet baj. A gyomrod azért görcsbe rándul kicsit, a kétségeid még megállítanak egy pillanatra...de a kíváncsisággal vegyes vágyad újra megindítja a lábaidat, és lenyomod a kilincset a kapun, amikor a ház ajtajához érsz. "Meg kell tennem!!"...mondod magadban...és eszedbe jut a legutóbbi levele, amiben szinte utasítóan kért: MEG KELL TENNED!! Jól tudod, hová kell menned, kétszer is megbeszéltétek. Ahogyan a lépcsőházban minden lépéssel közelebb kerülsz a megadott lakáshoz, úgy hatalmasodik el rajtad megint a bizonytalanság és kétség, vajon az ajtó mögött ki és mi vár rád. Ez a férfi más lesz, mint eddig bárki az életedben...ezt az első levele óta sejted! Nem tudod biztosan, hogy a zihálásod a lépcsők megmászása miatt van, vagy a benned fokozódó feszültség okozza, de ahogy közeledsz az utolsó lakáshoz a folyosón, a cipőd kopogását már szinte dübörgésnek hallod a füledben. Látod kiírva a számot...ide kellett jönnöd...de megint megtorpansz. Megint ez a kétség és bizonytalanság! A szíved a torkodban dobog! Most még elfuthatnál...még kibújhatnál a vágyad okozta hurokból...még elszelelhetsz. De az ajtó lassan kinyílik mert hallja a cipőd miatt, hogy megérkeztél...és te tudod, már nincs visszaút. Ha átléped a küszöböt, azzal megadod magad az érzésnek, ami idáig űzött. A szobában sötét van, csak egy távoli asztalon égő gyertya ad némi fényt..és a lépcsőházból beszűrődő lámpa sem segít tájékozódni, mert hallod, ahogyan mögötted becsukódik az ajtó. - Késtél kedvesem!..hallod meg a mély hangot, és rögtön megérzed a belőle áradó határozottságot. Szeretnél a hang irányába fordulni, de két erős kéz megakadályoz ebben. - Hunyd be a szemed! A karok szorítása lassan enged, majd meglepődsz, amikor egy kendő takarja el a szemeidet. Új érzések kerítenek hatalmukba, végigfut a fejedben a gondolat, hogy miért...de nem kérdezel....megígérted...az utolsó levelében megígértette veled! Mögötted áll, föléd magasodik, a nyakadban a forró lehelete, félrehajtod a fejed és várnád, hogy belecsókoljon, de nem teszi, csak játszik a bőröddel. - Milyen jó illatod van! - mondja, s a szája végigfut egészen a hajad tövéig. A karjai mozdulnak, ujjai megkeresik a legfelső gombot a blúzodon. Nem siet.. gombról gombra halad..majd a szoknyádtól is könnyedén megszabadít...és amikor lecsúszik rólad a selyem, hosszan megcsókolja a füled tövén azt az érzékeny pontodat,amitől mindig libabőrös leszel...mintha tudná, hogy ez mindig így hat rád...nyelvével cikázik, te meg érzed a feszülést a melleidben...szinte alig férnek a melltartó kosarába.. Megfordulnál, hogy megcsókoljon, de a karjaidat ismét megmarkolják a kezek…újra megpróbálod...érzed, hogy itt már nincs lehetőséged ...ez már nem a te akaratod...már ő irányít téged…és elernyed az ellenállásod. A vér a combjaid közé tolul és felfedezed azt bizsergető nyomást magadban, a hasad alsó részén. A gerinced mellett végigfutnak az ujjai, és megszabadítanak melltartód fogságától is, szinte magától hullik le rólad...és végre hozzád simul hátulról egy izmos test. Rájössz, hogy ruha nélkül várt, mert a fenekedhez feszül a kőkemény férfiassága. Mennyire kíván!! Egy mohó nyelvet érzel a válladon....aztán átkarol... két tenyere megmarkolja a melleidet...és kiszakad belőled az örömtől egy pici sóhaj. -Végre! Az erős karokban ezt a végtelen gyengédséget akartad megtapasztalni. Felfedezi a melled formáját és súlyát, majd a vágytól már meredező bimbóidhoz érnek...körbetáncol rajtuk.. az ujjai közé veszi őket és gyengéden morzsolgatja..te meg felnyögsz az élménytől...a szád kiszárad, meg kell nyalnod az ajkadat...és várod, hogy lejjebb csúsztassa a kezét....de hiába.. Lent már forró vagy, érzed, ahogyan elönt a nedvességed..a húsod szirmai már megteltek vérrel... -Kérlek…kérlek.. nyúlj a combom közé….kérlek! ...suttogod, de ő nem siet, mintha nem is hallaná...élvezi az édes szenvedésedet...a szájával a fülednél kalandozik, gyengéden megharapja a cimpádat...s ettől megremegsz. Megfordulnál újra, hogy rátapadj a szájára, amit már annyira csókolnál, de a karok továbbra sem engednek. Az egyik kéz határozottabban kezdi morzsolgatni, húzni, összecsípni a bimbódat..a másik keze meg a szádhoz ér és megkér, hogy a nyáladdal nedvesítsd meg az ujjait, amivel visszatér a melledre. Megérzed a fájdalmat, egyre erőteljesebben gyötri a melled, a másikkal meg annyira gyengéden, már nedvesen játszik… ez a kettősség, a fájdalom és az izgató simogatás furcsa módon kiegyenlíti egymást és idővel már nagyon élvezed így. Egyre hangosan zihálsz! - Nem bírom már..kérlek...kérlek – mondanád, de csak suttogás lesz abból, amit legszívesebben kiáltanál…eltölt a "minden mindegy, csak legyen már végre bennem" gondolata…és mintha megérezné, és olvasna benned, a kínzó ujjak szorítása egyszer csak enged, és elindulnak...sürgetnéd , megfogod a szőrös karját, húzod az öled felé, érezni akarod végre a kezét a combjaid között, de csak végigsimít a bugyidon, s keze újra visszatér a melledhez. -Miért kínzol? Tombol a vágyad, akarod ezt a férfit!! Váratlanul elenged...nem tudod, most mi van...a szemed bekötve, s nem látod, hol lehet...nem érzed az időt sem, meddig hagy ott állni...majd megérzed az ajkát az alsó ajkadon és fáj, ahogyan belé harap. -Ezt azért kaptad, hogy holnap is emlékezz a csókomra! Mégis édes ez a fájdalom, s azonnal enyhül, amikor a nyelve a szádba hatol. A kezei közé fogja arcodat, nincs kegyelem, tudod, hogy ő irányít...barangol a szádban...már a csókjától szinte elélvezel...hol gyengéd hol meg mohó az ajka...és a bugyidon keresztül érzed, hogy a szerszáma most elölről feszül neked. -A tiéd vagyok teljesen…csak a tiéd! A szája lejjebb csúszik, lágyan bekapja a megkínzott mellbimbódat, a forró nyála gyógyírt jelent...egyik keze belecsúszik a bugyidba, a másikkal a fenekedbe markol keményen...de valahogy jól esik ahogy a húsodba mar. Ujjai finoman köröznek a vágytól kemény, érzékeny kis gömbödön....zihálsz, és a csípődet mozgatod..., annyira kívánod már, hogy úgy érzed, mintha a nedvességed már a combodon folyna... majd hirtelen két ujját beléd nyomja, és váratlanul rácsap a fenekedre...Brrrr...s ettől azonnal elélvezel. Forog veled minden, érzed, ahogyan az ujjait ki s be mozgatja...Brrrr.... Meg kellene kapaszkodnod valamiben, de biztonságban vagy, mégsem esel össze, mert a benned lévő ujjak szinte megtartanak...a fenekedre megint lecsap a kezével... Brrrr....felsikoltasz...mintha ezernyi tű szúrását éreznéd...nincs levegőd... Brrrr....csak nyögsz és nyögsz a gyönyörtől...megtámaszkodsz a széles vállaiban..a térded már nagyon remeg.... Brrrr... - Istenem, ha még egyszer rám csap, elájulok!- gondolod magadban...már csak az ujjait mozgatja, nem tudod, mit tesz veled, de jó nagyon..élvezed, csak nyögsz és nyögsz..és..Ahhh..Még...Ahhh.....Még....Brrrr.....Még....Brrrr.......Brrrr....Brrrr Mi ez? Brrrrr Egyre hangosabb! Brrrr Az ébresztőóra ritmusa kijózanítóan és élesen hatol a füledbe! Hát ez volt a "fájdalom", nem ő ütött meg... Lassan kinyitod a szemedet. Kiábrándító a valóság...a hálószobádban fekszel az ágyon....a férjed csodálkozó szemekkel néz rád mellőled, majd megszólal -Rosszat álmodtál? Fáj valamid? Úgy nyögtél, hogy megijedtem! Legszívesebben megválaszolnál neki: -Te ostoba, ilyen gyönyörű fájdalmat te sosem tudtál szerezni nekem! De inkább nem mondasz semmit, csak visszacsukod a szemedet. Hallod, hogy felkel mellőled, te meg hagyod, hogy kicsit még a hatalmába kerítsen ez az álombeli váratlan orgazmusod...hisz nem is emlékszel már, mikor történt veled utoljára ilyen... s lassan lenyugszol...cikáznak a gondolataid az álmod körül. Aztán eszedbe villan: -Ma találkozom Vele! Ez újra, de már más izgalommal tölt el...lassan felkelsz... a ruhásszekrényhez lépsz...kiválasztod a legizgatóbb fehérneműdet, amiben úgy gondolod, majd a legjobban tetszel neki...már ettől újra bizseregsz..és elkezdesz készülődni. Ma lesz az a nap, amikor munka után abban az álomban látott kis lakásban először az édes, izgalmas bűnök útjára lépsz..