Nem fogod ezt soha sem olvasni. Ezt tudom, mégis leírom. Gyűlöllek, mert gyenge vagy. Gyűlöllek, mert hiába adom neked minden szeretetetmet, időmet, energiámat neked, nem érdekel. MErt hazudtál, amikor azt mondtad, hogy örökké szeretni fogsz. Mert majd egy éve csak úgy beszélsz velem, mintha semmi lennék, vagy az ellenséged. Pedíg itt vagyok, dolgozom érted, értünk. masszírozlak, bevásárolok, meghallgatlak, játszom a gyerekekkel, takarítok, fürdetek, pelenkázok, fél órákat, fél napokat teszek neked szabaddá, hogy élhess. Cserébe csak zsörtölődsz, szekálsz, es megvetsz. Gyúlöllek, mert arra kényszerítesz, hogy túléljek. Hogy másnál keressem a kedves szavakat. A gyengedséget, az örömöt. Nem a szex kell mástól. Igen, jó lenne, ha nem csak havonta egyszer feküdnél be alám, mintha autót szerelnél. Néha elég lenne, ha átkarolnál, ha rám néznél, mint egy emberre. Ha megcsokolnál, csak úgy....... Most más néz rám, más csókol, és élvezi, hogy látja rajtam, hogy jó ha hozzá érhetek. Ellőktél, és nem érdekel téged... Kényszerítesz.