A barátság fontos emberi kötelék. Igaz barátaink megértőek, együtt érzőek, őszinték. Féltenek minket, aggódnak értünk. Próbálnak megkímélni minket fájdalmaktól, csalódásoktól, rossz döntésektől. Jót akarnak. Azt szeretnék, hogy boldogok legyünk. És ez így van rendjén. A saját magunk boldogságáért csak mi vagyunk felelősek. Ha döntéseinket az ő véleményükre alapozzuk, nem vonhatjuk őket felelősségre. A végső döntést mi hozzuk meg. Segíthetnek tanácsokkal, melyeket a saját vagy mások tapasztalatai után adnak nekünk, hogy utat mutassanak nekünk, ha eltévedünk a boldogságkeresés útvesztőiben. Amit viszont nem tudnak: a mi szemünkkel látni, a mi testünkkel érinteni, érezni, a mi fejünkkel gondolkodni, a mi szívünkkel, lelkünkkel érezni. Azok a boldog pillanatok, amelyeket a múltban átéltünk egy kedves beszélgetés alatt, megható levelek olvasása közben, személyes találkozások, azok most is és a jövőben is boldog pillanatok maradnak. A boldogság, szeretet, gondoskodás nem mérhető. Nincs mennyisége, csak minősége.   Amikor a boldog pillanatok, történések, szavak, levelek, érintések megtalálnak minket, ragadjuk meg őket. Ki tudja, mikor jönnek el hozzánk megint. A boldogság megélése nem mérhető időben. Jön, amikor jönnie kell. Mindig a megfelelő időben, helyen és módon. Az ember boldogságra vágyik, szeretet adni és kapni. Ez a legerősebb hajtóerő, energia a világon. Az ember itt és most szeretne boldog lenni. Ha a boldogság megtalál, benne élhetsz és a körülötted lévők is észreveszik, hogy boldog vagy, osztoznak az örömödben. Tartsd magadnál a boldogságot, a boldogság forrását. Áztasd magad a forrásban. A boldogság a szíven át jön és a folyton változó és gyakran csalóka értelemmel remekül megférnek egymás mellett. Az élet rövid és gyakran hideg-rideg a világ. A boldogság biztonságot ad, megvéd, meleget sugároz és mérhetetlen erőket, energiákat szabadít fel bennünk. Isten azt szeretné, hogy boldogok legyünk magunkkal, egymással, a világgal. Segít nekünk, hogy rátaláljunk arra a (lélek)társra, akivel boldogan élhetünk. Ámen