Nincs az a nő többé, aki minket kiábrándíthat a nőből – mi mégiscsak szeretjük és imádjuk és csodáljuk a nőt, aki nem pokol és izzó ártalom, és mégis a legnagyobb tűz e világon – a nőt, aki mosolyog és borzong, mikor róla beszélnek -, aki, ó, jól tudom, rossz, ha kell, százszor rosszabb tud lenni a férfinál – de jó, ha lehet, ezerszer jobb és különb és mámorosabb -, mert mi ismertük a nőt, aki lángolt, mert lángoltunk, aki szeretett, mert szerettük, aki szépnek látott, mert szépnek láttuk – az igazi nőt, akitől gyermekünk van. (Karinthy Frigyes)