Látom,nem húzhatom tovább.El kell mennem a randira.Kínos lenne lemondani az utolsó pillanatban.Pedig kellően félek,mi vár rám.Lehet az a bajom,hogy végre találtam egy normális pasit.Intelligens,egyetemet végzett.Nem dohányzik,sportol.Érzelmekre alapuló kapcsit keres.A fotón egy magas,jóképű férfi mosolyog "rám".Nem találok hibát.Közben a végletekig próbálom lebeszélni magam.Járkálok fel s alá.Nem lehet ekkora mázlim.Hiszen alig akad normális pasi.De ez nem igaz.Mert vannak,csak eddig elkerültek messziről engem.Nincs magyarázat arra,hogy mégis mitől félek.Semminél nem vágyom jobban,mint hogy az érzelmeim viszonzásra találjanak. Fél óra és indulnom kell.A város szélén vár.Milyen figyelmes.Nem nekem kell órákat utaznom.Ha virágot is hoz,lehidalok.Kiment mostanság az udvariasság a divatból.De túlzásba sem kell esni az első randin.Az nyálassá válhat.De mivel tökéletes nincs,a realitás talaján állva zárom be az ajtót. Majd elmesélem végül milyenre sikeredett a randi. Egy óra múlva:Finom volt a kávé...